Ügyszám: 13.P.21.660/2005.

Tisztelt Ítélõtábla!

A fenti számon a Miskolc Megyei Jogú Város alperes ellen egyenlõ bánásmód követelményének megsértése és jár. iránt indított perben 2005. november 2. napján hozott ítélet ellen a felperes Esélyt a Hátrányos Helyzetû Gyermekeknek Alapítvány képviseletében

fellebbezést

nyújtok be és kérem a t. Ítélõtáblát, hogy a bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján változtassa meg, és az eredeti kereseti kérelemben foglaltaknak adjon helyt, illetve ennek hiányában a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján az elsõfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa újabb határozat hozatalára

Álláspontom szerint a megyei bíróság részben helytelenül állapította meg a tényállást, illetve a megállapított tényállásból - a felperestõl eltérõ jogi álláspontja következtében - téves következtetést vont le. A támadott ítélet szerint a bizonyítási kötelezettség nem oszlik meg a felperes és az alperes között. A Megyei Bíróság ezen álláspontja miatt nem rendelte el a kimentési bizonyítást, amelynek hiánya csak a kereset elutasításához vezethetett. A bizonyítási szabályok megfelelõ alkalmazása mellett a felperes álláspontja szerint azonban hozható másodfokon döntés.

Tényállás az ágazati jogszabálysértés tükrében

· Ágazati norma: Kötv. 4/A. §

Az ítélet szerint a Megyei Bíróság az ágazati jogsértés vizsgálatának különleges jelentõséget tulajdonított. Nem utalt azonban e körben valamennyi releváns rendelkezésre. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kötv.) 4/A § (1) bekezdése értelmében az egyenlõ bánásmód követelménye a közoktatás valamennyi szereplõjére vonatkozik, valamennyi szegmensét és folyamatát át kell, hogy hassa. Az idézett rendelkezés szerint a "közoktatás szervezésében, irányításában, mûködtetésében, feladatainak végrehajtásában közremûködõk a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlõ bánásmód követelményét kötelesek megtartani".

A Kötv. 4/A. § (2) bekezdése értelmében pedig "az egyenlõ bánásmód követelménye alapján a közoktatásban minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levõ más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban". Végül, a Kötv. 4/A. § (5) bekezdése értelmében a fenti rendelkezések alkalmazása során az egyenlõ bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.

· Az önkormányzat elsõdleges oktatáspolitikai felelõssége

Az ítélet szerint a "szakmai integráció megvalósítása az egyes oktatási intézmények feladata. Az iskolák pedagógiai programjai ezzel összefüggésben a feladatokat meghatározzák". Az intézmények ítéletben is rögzített szakmai önállósága a felperes álláspontja szerint nem csökkenti az önkormányzat, mint intézmény fenntartó feladat- és hatáskörét. Sõt, az önkormányzat helyes döntései híján az intézmények a szakmai integrációt meg sem tudják valósítani. Az ítéletbõl e mellett nem ismerhetõ meg, hogy az iskolák pedagógiai programjai milyen feladatokat határoznak meg a szakmai integrációval kapcsolatban.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-a értelmében a közoktatás ellátása önkormányzati alapfeladat. A helyi önkormányzatok feladat ellátási kötelezettségét a Kötv. VI. fejezete szabályozza. A Kötv. 85. §-ának rendelkezései - kiemelten a (4) és a (7) bekezdések - egyértelmûvé teszik, hogy a helyi oktatáspolitikát a helyi önkormányzat alakítja ki, s hogy nem csupán elvárásokat, hanem feladatokat is megfogalmaz az általa fenntartott oktatási intézmények felé. E megfontolásból marasztalta a különballagás miatt a BH2002. 90. sz. jogeset szerint az önkormányzatot az illetékes bíróság.

A Kötv. 90. § (1) bekezdése alapján a "közoktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat meghatározza és közzéteszi az óvodák, iskolák mûködési (felvételi) körzetét. Az e körzetben élõ gyermekek, tanulók felvételét az óvoda, iskola nem tagadhatja meg". A felperes álláspontja szerint a Kötv. 4/A. §-a értelmében a felvételi körzeteket úgy kell meghatározni, hogy az ne sértse az egyenlõ bánásmód követelményét. Miután a körzetbõl érkezõ gyermekeket az adott iskolába fel kell venni, kiemelt jelentõsége van annak, hogy az önkormányzat hogyan határozza meg a felvételi körzet határait.

· A körzetösszevonás elmulasztása diszkrimináció

Közoktatási szakértõi vélemények

Amikor 2004-ben az alperes önkormányzat a perbeli iskolák összevonásakor elmulasztotta azok felvételi körzeteit is összevonni, ill. amikor 2005-ben a körzeteket a beiskolázás lezárulását követõen, s a per adatai szerint nyilvános közzététel nélkül vonta össze, akkor ezzel megakadályozta az egyenlõ bánásmód követelményének érvényesülését. A telephelyi iskolákban tanulók automatikusan nem nyerhettek fel- ill. átvételt az ugyanazon intézmény más felvételi körzethatárok között mûködõ székhely iskoláiba, s az intézmények nem kezdhették meg a szakmai integrációt. E körben releváns, hogy valamennyi telephelyi iskola többségében cigány ill. hátrányos helyzetû gyerekeket oktat.

A Kötv. 103. § (1) bekezdésének elsõ fordulata szerint a fenntartó a szervezeti és mûködési szabályzat, a házirend és az intézményi minõségirányítási program jóváhagyását akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályt sért. Az idézett szakasz (2) bekezdésének a, pontja értelmében a fenntartó a nevelési, ill. pedagógiai program jóváhagyását csak akkor tagadhatja meg, ha az nem felel meg a Kötv-ben elõírt követelményeknek.

A felperes álláspontja szerint a Kötv. 4/A. §-a értelmében az egyenlõ bánásmód követelményének megtartása is a vizsgálandó követelmények közé tartozik. Sõt, amikor a székhely és telephelyi iskolák közötti összehasonlítás alapján észlelte a fenntartó, hogy az összevonáskor nem teljesül a tagintézményekben az azonos színvonalú ellátás, a pedagógiai programok jóváhagyását meg kellett volna tagadnia.

Erre utal Szõke Judit szakvéleménye, ami a pedagógiai programokat kizárólag a Kötv. 4/A. §-a - ill. a kapcsoló szabály okán az Ebktv. releváns rendelkezései - alapján értékelte. Szõke Judit észrevételeit két okból nem érinthetik a közoktatásai szakértõi vélemények, amelyek az összevonás után alperesi megrendelésre készültek. Egyrészt, mindhárom vélemény az önkormányzat megbízásának keretein belül készült. A megbízóleveleket az alperes nem csatolta, így nem tudható, hogy a Kötv. 4/A. §-ára kiterjedt-e a szakértõk vizsgálati megbízása. Másrészt, egyik szakértõi vélemény sem tér ki a Kötv. 4/A. §-ára, mint a vizsgálat alapjául szolgáló rendelkezésre. Ez különösen a felhasznált irodalmat a 3. oldalon ismertetõ Novákné Lapostyán Zsuzsanna véleményébõl tûnik ki. Az alperes részérõl nyilatkozó dr. Kormos Vilmos oktatási osztályvezetõ álláspontját e körben a Dr. Kormos Vilmosné által készített szakértõi vélemény is cáfolja.

Bulgárföldi Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvû Iskola

A Kötv. 4/A. § vizsgálatának elmaradását tükrözi a Bulgárföldi iskola pedagógiai programjáról készült szakértõi vélemény. E szerint az "integrált intézmény nevelési célkitûzései a reális állapotokra épül, tartalmazza a tagintézmények által megfogalmazott prioritásokat" (szakértõi vélemény 5. o. 3. bek.). A szakértõ megállapítja továbbá, hogy a "tehetséggondozás és a felzárkóztatás a tagintézményekben változatos módon jelenik meg, szoros összefüggésben az intézmények beiskolázási körzetének szociális feltételeivel" (uott, 4. bek.).

Mind a tehetséggondozást, mind pedig a felzárkóztatást "folytatják a tagiskolákban, de erõsen differenciálva" (uott). A felperes által bizonyítottan cigány többségû perecesi iskolában "fõleg a felzárkóztató programokat kell kiemelni, a nagyobb arányban megjelenõ magatartási, beilleszkedési és részképesség-zavarból adódóan" (6. o. 1. bek.). Ezzel szemben "Bulgárföldön fõleg a … nívócsoportok kialakításával és speciális foglalkozások szervezésével igyekeznek elérni [az idegen nyelv oktatásához kapcsolódó] céljukat" (uott).

A fenti megállapítások szerint a székhelyi és a telephelyi iskola körzetében lakó gyerekek szociális helyzete között jelentõs eltérés van, amelyre alapítva az elõbbiben tehetséggondozás, míg az utóbbiban felzárkóztatás folyik. Semmi nem igazolja azonban, hogy ez valójában a gyerekek képességeihez kapcsolódik.

A per adataiból az egyértelmû, hogy a telephelyi iskolában nemcsak a gyerekek szociális helyzete rosszabb, hanem hogy lényegesen nagyobb arányban találunk cigány gyerekeket. Ez egyrészt a szociális helyzet és az etnikai származás közötti kapcsolatot támasztja alá, másrészt arra utal, hogy a cigány gyerekek lényegesen nagyobb arányban részesülnek felzárkóztató oktatásban, mint ugyanazon iskola nem cigány gyermekei. A per adatai alátámasztják, hogy a telephelyi iskolákban folyó "oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában az egyes iskolák között valóban vannak különbségek." (14. o. 1. bek.). Noha ezen különbségek látszólag a lakóhely alapján állnak fenn, hatásukat valójában a szociális helyzet illetve az etnikai származás tekintetében fejtik ki.

A bulgárföldi székhely iskolában ezen felül nem minden évfolyam minden osztálya képességvizsgálat után kialakított nyelvtagozatos osztály. Ha ez lenne a helyzet, akkor az iskola nem tudna eleget tenni a Kötv. 90. § (1) bekezdése alapján a körzethatáron belül élõ összes gyermek tekintetében fennálló felvételi kötelezettségének - kivéve persze, ha minden ilyen gyerek képességvizsgálaton esik át. Erre vonatkozó adatot azonban az alperes nem csatolt.

A Kötv. 4/A. §-a szerint az egy intézményben oktatott cigány és nem cigány tanulóknak azonos feltételek szerint kell azonos színvonalú oktatásban részesülniük. Kérdéses, hogy a Bulgárföldi iskola, amikor speciális foglalkozásokat tart a székhely iskolában, s felzárkóztatást a telephelyiben, ennek a rendelkezésnek megfelel-e. A felperes álláspontja szerint nem, s azért nem, mert az önkormányzat a beiskolázási körzethatárok módosításának elmulasztásával nem hozta az intézményt olyan helyzetbe, hogy a Kötv. 4/A. §-ának megfelelõ pedagógiai programot dolgozhasson ki és hajthasson végre.

Selyemréti Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvû Iskola

A szakértõi vélemény rögzíti, hogy a "székhely két tanítási nyelvû, angol, testnevelés, rajz tagozatos, 5. osztálytól matematika oktatása nívó csoportban mûkösik. Tehetséggondozás, képességfejlesztés a profil. A tagiskolában tanulók 100%-a a cigány etnikumból származik, akiknek szülei munkanélküliek, vagy a társadalom peremére szorultak. A veszélyeztetett tanulók száma meghaladja az 50%-ot. Itt a differenciált fejlesztés, esélyegyenlõség elõmozdítása a fõ cél". A 6. oldalon leírtak szerint "[f]ormai szempontból és tartalmi szempontból két különbözõ helyi tanterv van. Ez az iskolák sajátosságaiból adódik."

Komlóstetõi Általános Iskola

A szakértõi vélemény szerint a nevelési program bemutatja "mindkét (sic!) iskola arculatát, az iskola nevelõ-oktató munka célját, tartalmát".

Az alperes körzethatár összevonással kapcsolatos mulasztása révén a kötelezõen felveendõk közé nem tudtak eleddig - s a jelenlegi helyi szabályozás értelmében de facto a 2006/2007-es tanév megindulásáig - a telephelyi iskola lényegesen nagyobb arányban cigány/hátrányos helyzetû gyermekei bekerülni. A felperes álláspontja szerint ezért nem releváns - merthogy csupán részleges - az az alperesi kimentés, hogy a székhely iskolába képességvizsgálat alapján jutnak be a gyerekek. A szabad iskolaválasztás joga e tekintetben másodlagos, hiszen a szabad iskolaválasztókra nem vonatkozik a felvételi kötelezettség.

Az alperes mulasztása a telephelyi iskola körzetében élõ gyermekeket jelentõs arányban hátrányos helyzetbe hozza a székhely iskola körzetében élõ gyermekekkel szemben az iskolai szolgáltatások és az oktatás feltételei szempontjából. A telephelyi iskolában élõ gyermekek között jelentõsen nagyobb arányban találunk cigány illetve hátrányos helyzetût, míg ez nem igaz a székhely iskolára. Ez az Ebktv. 9. §-a értelmében - figyelemmel a 7. § (2) bekezdésére - közvetett diszkrimináció.

A fenti megállapítások az Ebktv. 7. § (2) bekezdésébe, 9. §-ába, 10. § (2) bekezdésébe és a Kötv. 4/A. §-ába ütközõen a felperes álláspontja szerint az elkülönítést, ill. a beiskolázási körzethatár, mint látszólag az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõ feltétel fenntartását támasztják alá oly módon, hogy e feltétel csupán látszólag semleges.

A körzethatárral kapcsolatos érvek a felperes álláspontja szerint akkor foghattak volna helyt, ha az alperes bizonyította volna, hogy korábban nem állt módjában a körzethatár módosítás. A képességekkel összefüggõ érvek pedig akkor lennének elfogadhatóak, ha az alperes azt bizonyítaná, hogy a telephelyi iskolák beiskolázási körzethatárain belül élõ gyerekek képtelenek arra, hogy tehetséggondozásban vegyenek részt.

Az ún. gazdasági integrációt követõen már két évfolyamot iskoláztak be a perbeli iskolákba. Egyik évfolyamon sem volt azonban lehetõsége a telephelyi iskola körzetébe tartozó gyerekeknek automatikusan a székhely iskolába iratkozniuk. Felsõbb évfolyamon pedig egy intézményen belül az automatikus átiratkozás lehetõsége nem adatott meg számukra.

A bizonyítékok értékelése

A beiskolázási körzetek de facto változatlanok az összevonás óta, mert azokat a város csak a 2005/2006-os tanévre való beiratkozást követõen módosította. A kereset értelmében ennek van jelentõsége, nem pedig annak, hogy 2005. májusában módosította-e az alperes a beiskolázási körzethatárokat. A jelenlegi elsõ osztályok beiskolázása illetve a felsõbb évesek esetleges átiratkozása ekkorra már befejezõdött, s a módosításnak megfelelõ összevont körzethatárok csupán a 2006/2007-es tanévtõl lesznek irányadóak. Ennek értelmében két évfolyamnyi védett tulajdonsággal rendelkezõ gyermek szenvedett hátrányt a beiratkozáskor, a többiek pedig az esetleges átiratkozáskor, az alperes mulasztása miatt.

Szeretnénk kiemelni, hogy az alperes saját perbeli nyilatkozata szerint "az integráció megvalósítása folyamatosan történik" (ítélet 7. o. 2. bek.). A felperes álláspontja szerint csak olyan helyen szükséges az integráció, ahol a szegregáció fennáll.

A felperes álláspontja szerint a perben rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyek alapján a szegregáció ténye ill. az ellátás terén a cigány/hátrányos helyzetû gyerekek nem cigány/nem hátrányos helyzetû gyerekekkel szembeni lényegesen nagyobb hátrányának ténye megállapítható. Maga az ítélet is elismeri, hogy "[a]z oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában az egyes iskolák között valóban vannak különbségek" (14. o. 1. bek.). Indokolás nélkül azonban azt is megállapítja, hogy "[a]z oktatással összefüggõ juttatásokhoz való hozzáférés jelen per eldõlése szempontjából irreleváns". Ez utóbbi megállapítás a Kötv. 4/A. § (2) bekezdésébe ütközik.

A fentieken túl nem áll rendelkezésre olyan adat, amely kizárná, hogy a felperes által képviselt személyek etnikai származása/társadalmi helyzete és a közvetett diszkriminációjuk, ill. szegregációjuk között ok-okozati összefüggés van. A felperes álláspontja szerint amennyiben a védett tulajdonság és a hátrányos megkülönböztetés egymástól nem függetleníthetõ, akkor a BH2002. 90. sz. jogesetben leírtak szerint a per javára dönthetõ el.

E körben szükséges kiemelni, hogy az ítélet vizsgálat alá vont olyan körülményeket, amelyek a kimentés bizonyításánál relevánsak lehetnek. Az ítélet szerint "[n]em várható el az alperestõl, hogy [az iskolák környékének elszlumosodását] az egyes iskolák bezárásával, újak nyitásával kövesse" (ítélet 14. o. 1. bek.). Hangsúlyozni szükséges, hogy sem a felperes, sem az alperes nem adott elõ az iskolák bezárására vonatkozó nyilatkozatokat. Ezzel szemben felperes tett egy szociológiai kutatás alapján nyilatkozatot az összevonás utáni átvételi gyakorlatra, amelyet azonban a Megyei Bíróság nem vett figyelembe. A felperes álláspontja szerint a kutatás módszertana ismeretében a kutatási adatok hitelesek, s mint ilyenek, okirati bizonyítékként lehet és szükséges õket figyelembe venni.

A bizonyítékokkal kapcsolatban az ítélet 13. oldalán leírtak a felperes álláspontja szerint nem foghatnak helyt, mert az itt megjelölt bizonyítékokat - ide értve a közvetett bizonyítékokat is - figyelembe lehetett és kellett volna venni. A Legfelsõbb Bíróság munkaügyi döntései közül a felperes által már a perben hivatkozott, illetve a fellebbezéshez csatolt, az Mfv.I.10.642/2004. sz. ügyben 2005. szeptemberében hozott végzés is az alábbiakat állapítja meg:

"A sajátos bizonyítási szabályok megfelelõ érvényesüléséhez, a nem egyszer egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és bizonyítékok miatt különös jelentõsége van az összes bizonyíték egyenkénti és egymással összevetett összességében elbírálásának az okszerûség, az életszerûség és a logika szempontjai figyelembevételével, és nem mellõzhetõ ennek során a közvetett bizonyítékok számbavétele sem (Pp. 206. § (1) bek.)."

A felektõl az iskolák finanszírozásával kapcsolatos nyilatkozat nem hangzott el, ezért nem ismert a felperes elõtt, hogy a Megyei Bíróságnak e tárgyban az ítélet 14. oldalán tett megállapításai milyen bizonyítékokra alapulnak. A felperes továbbá nem nyilatkozott a képesség vizsgálattal kapcsolatban. Az ítélet 13. oldalának 1. bekezdése szerint Deák Éva szakértõi véleménye "olyan elvárásokat fogalmaz meg, amelyek nem jogszabályi kötelezettségei alperesnek". Miután az ítélet nem tartalmaz e körben indokolást, a felperesnek csupán arra van módja, hogy hangsúlyozza: az egyenlõ bánásmód követelménye arra kötelezi alperest, hogy ne diszkrimináljon, azaz az Ebktv. 7-10. §-aiban foglalt tényállásokat elkerülje. Ezt csak akkor tudja megtenni, ha megszünteti ill. megelõzi a diszkriminációt. Ennek államilag is jelentõs pénzösszegekkel támogatott formája a deszegregáció, amelynek szabályait a keresetben is hivatkozott 11/1994. OM rendelet 39. §-a és az oktatási miniszter iratokhoz csatolt közleménye tartalmazzák.

Az ítélet nem tartotta ezzel szemben relevánsnak a BH2002.90. számú eseti döntést, mely szerint a külön ballagás során megvalósuló elkülönítés hátrányos megkülönböztetés volt. A felperes álláspontja szerint azonban jelen perben is releváns e döntés, hiszen nem csupán az aktív cselekménnyel, hanem a mulasztással megvalósuló diszkriminációt is tiltja az Ebktv.

Fenti esetben a bíróság azt vizsgálta, hogy függetleníthetõ-e a felperesek etnikai származásától a hátrányos megkülönböztetés. Ez a felperesi álláspontot támasztja alá a tekintetben, hogy mit kell a felperesnek bizonyítania. A másik eseti döntés - noha az Ebktv. hatályba lépését megelõzõ munkajogi jogvitában - jelen perre is irányadóan rendelkezik a bizonyítási kötelezettség megosztásáról és annak jogpolitikai okairól. Ez utóbbi megfontolás tekintetében a felperes álláspontja szerint e döntés nem hagyható figyelmen kívül.

A bizonyítási kötelezettség megosztottsága

A felperes által indított per tárgya az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése volt. Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 12. §-a értelmében az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatti igények különösen személyiségi jogi per során érvényesíthetõek. Az Ebktv. 19. §-a értelmében azonban a Pp. általános szabályaitól jelentõsen eltérõ a bizonyítási kötelezettség megoszlása az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban. Miután az ilyen eljárások közé tartoznak a személyiségi jogi perek is, a fenti rendelkezést jelen perben is alkalmazni kellett volna.

Az Ebktv. releváns rendelkezése az alábbiakat tartalmazza:

19. § (1) Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosultnak kell bizonyítania, hogy

a) a jogsérelmet szenvedõ személyt vagy csoportot hátrány érte, és

b) a jogsérelmet szenvedõ személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértõ feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak bizonyítása esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy

a) megtartotta, vagy

b) az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani

az egyenlõ bánásmód követelményét.

A miniszteri indokolás szerint a törvény elõírja, hogy a közérdekû igényérvényesítésre jogosult bizonyítja, hogy a jogsérelmet szenvedõ személyt vagy csoportot hátrány érte, és a jogsérelmet szenvedõ személy vagy csoport rendelkezik a törvény 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal.

A felperesi oldal sikeres bizonyítása esetében az alperes kimentési bizonyítást folytathat le: mentesül a jogsértés megállapítása alól, ha bizonyítja, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében azt nem volt köteles megtartani.

Az Ebktv. 19. §-a kategorikusan fogalmaz. A sérelmet szenvedett félnek csupán a rendelkezésben meghatározott két tényt kell bizonyítania. A kimentési bizonyítás célja az, hogy kizárja a védett tulajdonság és a hátrány közötti ok-okozati összefüggés meglétét. Az okozati összefüggést az alperes azzal tudja kizárni, hogy bizonyítja: megtartotta, vagy a perbeli jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét. Az ágazat specifikus kimentési okok határozzák meg, hogy mikor nem köteles az alperes az egyenlõ bánásmód követelményét megtartani.

Amennyiben az elsõ fokú eljárásban az Ebktv. 19. §-a alapján folyt volna le a bizonyítás, az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az Ebktv. által az oktatás és képzés területére megengedett kimentési okok állnak fenn. Csak és amennyiben valamelyik kimentési ok fennállását bizonyította volna, bizonyíthatta volna, hogy a perbeli iskolákban nem etnikai származásuk ill. társadalmi helyzetük alapján vannak bizonyos gyermekek elkülönítve. A kimentési bizonyítás tehát valójában a kimentési okok fennállásának pozitív bizonyítását jelentette volna. A felperes álláspontja szerint e szerint szükséges a bizonyítást másodfokon kiegészíteni.

Az oktatás és képzés területén a szegregált osztályok ill. csoportok megléte esetén kimentési ok lehet a 28. § (2) bekezdése szerint az önkéntesen szervezett vallási vagy más világnézeti meggyõzõdésen alapuló, továbbá a kisebbségi vagy a nemzetiségi oktatás, feltéve, hogy emiatt az oktatásban résztvevõket semmilyen hátrány nem éri és az oktatás megfelel az állami elõírásoknak.

Az oktatásba való bekapcsolódás feltételeinek meghatározása ill. a felvételi kérelmek elbírálása esetében az Ebktv. 28. § (3) bekezdése alapján a nyelvi vagy kulturális önazonosság megõrzését szolgáló, illetve egyházi, kisebbségi vagy nemzetiségi oktatási intézmény tekintetében jogszabály megengedheti a kimentést. Végül, az Ebktv. 29. §-a értelmében az iskola rendszeren belüli, valamint azon kívüli oktatásban részt vevõk meghatározott köre elõnyben részesíthetõ.

A kimentési bizonyítás csak akkor vezethet eredményre, ha az alperes sikeresen bizonyítja, hogy a védett tulajdonság semmilyen módon nem játszott közre a hátrány okozásában. Amennyiben a kimentési bizonyítás kétséget hagy a felöl, hogy a védett tulajdonság szolgálhatott-e alapjául a hátránynak, a kimentési bizonyítást nem lehet sikeresnek tekinteni. Amennyiben megindult volna a kimentési bizonyítás, a felperesnek természetesen reflektálnia kellett volna az alperes által elõadottakra. A Megyei Bíróság álláspontja szerint azonban jelen perben kimentési bizonyításnak helye nem lehetett.

A per tárgya nem kártérítési felelõsség megállapítása

A felperes álláspontja szerint a Megyei Bíróság jelen ügyben a bizonyítási szabályokat úgy alkalmazta, mintha a kereset kártérítési felelõsség megállapítására irányult volna. Azt kívánta meg a felperestõl, hogy ne csupán az általa képviselt gyermekek védett tulajdonságát és az õket ért hátrányt, hanem a kettõ közötti ok-okozati összefüggést és a kvázi károkozói oldalon a felróhatóságot - az aktív, ágazati jogszabályt sértõ, célzott tevékenységet - is bizonyítsa. E körben a Megyei Bíróság az Ebktv. 7. és 19. §-ait sértette, s olyan helyzetbe hozta a felperest, mintha a Pp. általános bizonyítási szabályai szerint kellett volna bizonyítania.

Az ítélet szerint "a hátrány bizonyításának kötelezettsége egyrészt az aktív tevékenység, másrészt az aktív tevékenység és a hátrány közötti okozati összefüggés bizonyítási kötelezettségét is jelenti" (10. o. 4. bek.). E megállapítás ellentétes a releváns jogszabályi rendelkezéssel, a miniszteri indokolással, valamint a hazai jogalkotás alapját képezõ közösségi jogi normával - az Európai Tanács 45/2000/EK sz. irányelvének 8. cikkével.

Az ítéletben foglalt, az Ebktv. 8. és 9. §-aira vonatkozó értelmezés szerint a diszkrimináció "csak aktív tevékenységgel valósítható meg" (ítélet 10. o. 3. bek.). Végül, a kéttannyelvû osztályok indításával kapcsolatban állapította meg a Megyei Bíróság, hogy "hátrány csak abban az esetben valósul meg, ha ezen osztályok létrehozása azt a célt szolgálja, hogy bizonyos társadalmi csoportokat az oktatásból kizárjanak" (14. o. 4. bek.).

Mulasztás vezethet diszkriminációhoz, s a felróhatóság nem vizsgálandó

A fentiekkel ellentétben az Ebktv. 7. § (2) bekezdése értelmében a mulasztás rendelkezés. A 8. §-ban definiált közvetlen és a 9. §-ban meghatározott közvetett diszkrimináció egyaránt a 7. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezés fogalmára épül. Így pl. a 8. § és a 7. § együtt helyesen csak úgy értelmezhetõ, hogy közvetlen diszkriminációnak minõsül minden olyan mulasztás, magatartás, intézkedés, stb., amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levõ személyhez vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban.

A közvetett diszkrimináció lényeges eleme, s ez megjelenik az Ebktv. 8. §-ában is, hogy kizárólag a mulasztást is magában foglaló rendelkezés hatására összpontosít - lényegesen nagyobb arányú hátrány. Sem a közvetlen, sem a közvetett diszkriminációt nem úgy határozza meg a törvény, mint aktív, szándékos, sõt célzatos cselekményt.

A definíciókból egyértelmû, hogy a kártérítési jogban ismert felróhatóság - az aktív cselekmény, a szándék ill. a célzat - nem alkothatja vizsgálat tárgyát, hiszen az egyenlõ bánásmód megtartására irányuló jogviszonyok miatti felelõsség alól nem akkor lehet mentesülni, ha az alperes bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az ex-culpatio és a kimentés között ugyan vonható analógia, a kimentés azonban sokkal kötöttebb bizonyítást feltételez, mert az Ebktv. meghatározza azokat a helyzeteket, amelyekben a kimentés egyáltalán szóba jöhet. Jelen ügyben az oktatási jogviszonyokra vonatkozó valamely kimentési magatartást szükséges az alperesnek tanúsítania ahhoz, hogy megfeleljen az egyenlõ bánásmód követelményének.

Köztudomású tények

A felperes álláspontja szerint a köztudomású tényekre vonatkozó bizonyítási szabályokat a megyei bíróság nem megfelelõ körben és módon alkalmazta. A Pp. 163. § (3) bekezdés elsõ fordulata szerint a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Az ítélet 9. oldalának 2. bekezdése szerint "köztudomású, hogy a perrel érintett iskolába jelenleg és korábban is nagyobb számú roma gyermek folytatta és jelenleg is folytatja tanulmányait.

A felperes álláspontja szerint nem ennek a ténynek van jelentõsége a perben, hanem annak, hogy az anyaiskolák és a tagiskolák között a kereseti tényállásban meghatározott módon van-e etnikai származás szerinti szignifikáns arányeltolódás, azaz vannak-e ún. cigány (tag)iskolák. Az a körülmény, hogy a perrel érintett iskolákban sok a roma tanuló, a szegregáció tekintetében önmagában nem bír jelentõséggel. Jelentõséggel bír azonban az, hogy vajon a már köztudomásúnak elfogadott tény alapján az is köztudomású tény-e, hogy az összevonások elõtt fennállt a szignifikáns etnikai származáson alapuló különbség az iskolák tanulói között és a felvételi körzetek összevonása hiányában ez fenn is maradt.

A hátrányos helyzet a személyiség lényegi vonása

Az ítéletben a Megyei Bíróság megállapította, hogy a hátrányos helyzet "nem az egyes ember személyiségének lényegi vonása, még akkor sem, ha a családi körülmények, illetve a szociális háttér hosszútávon valamilyen formában az ember személyiségére kihatással lehet" (ítélet 8. o. 6. bek.). Miután jelen következtetés indokát az ítélet nem tartalmazza, s e körben az alperes nem terjesztette elõ álláspontját, a felperesnek nem áll módjában azokra reflektálni.

Az oktatásügyi jogalkotásért felelõs közigazgatási államtitkár tájékoztatása értelmében a tárca álláspontja, hogy a Kötv. 121. § 14. pontjában foglalt hátrányos helyzet alkalmas arra, hogy az ember lényegi személyiségi vonásának minõsüljön az Ebktv. alkalmazása szempontjából. A felperes e körben arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy megítélése szerint velünk született illetve késõbb önhibánkon kívül keletkezett helyzeteket, amelyeknek megléte személyiségünk kialakulását a külsõ környezet visszajelzései miatt is alapvetõen befolyásolja tekinthetünk a személyiség lényegi vonásának. Az alkotmányos esetjog hazánkban a vallást, a homoszexualitást és a fajt ilyennek fogadja el. Könnyen belátható, hogy a nem és a fogyatékosság is ide tartoznak. Annak eldöntéséhez, hogy a hátrányos helyzet a személyiség lényegi vonása, a fenti kritérium rendszert illetve a releváns alkotmányos esetjogot szükséges vizsgálni.

Tisztelettel:

Dr. Farkas Lilla
Felperesi képviselõ
Budapest, 2005. november 17.
2005. november 17.