Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány a kaposvári Pécsi úti iskolába járó cigány/gyerekek intézményi szintű szegregációja miatt indított polgári pert a fenntartó ellen.

A fenntartónak róható fel:

• a beiskolázási körzethatárral kapcsolatos döntése, mely az egész cigánytelepet egy iskolához kapcsolja, amelybe a cigány gyerekeket fel kell venni, szegregációt okoz.
• cigány gyerekek járnak más iskolákba is Kaposváron, de csupán a Pécsi úton teszi hozzáférhetővé a cigány etnikai kisebbségi nevelés-oktatást.
• 2006. június 15-én esélyegyenlőségi tervet fogadott el a fogyatékkal élő gyermekek valamennyi kaposvári iskolában megvalósítandó integrált oktatásának biztosítása érdekében, ugyanilyen lépéseket a cigány gyerekek integrációja érdekében nem tett.
• Itt a többi kaposvári iskolához képest alacsonyabb minőségű oktatást nyújt, s alacsony osztály létszámokkal, és évfolyamonként csupán egy-egy osztállyal működtetik az iskolát mindezek nemcsak jogilag, de szakmailag és gazdaságilag is indokolják az iskola felszámolását, és a cigány gyerekeket több más városi iskolában való integrált oktatsát.

1. Vajon miért esik egybe jelen per megindításával?   2008. júliusában Kaposvár végre megalkotta a közoktatási esélyegyenlőségi tervét, és módosította a Pécsi úti iskola körzethatárát úgy, hogy a Nap és a Hold utcát két másik városi iskolához csatolta.  Miért kellett a perig várni vele, miért nem intézkedett korábban a város, amikor pedig az iskola beszámolóiból és a fenntartói ellenőrzésből tudta, hogy az iskola már a 90-es években elcigányosodott?
2. Vajon miért választotta a szülők tájékoztatásának eszközéül az internetes közzétételt, amikor köztudomású tény, hogy az olyan populációt érintett, amelynek nemhogy itnernetes hozzáférése, de számítógépe sincs? -azért hogy a roma szülők mégse vigyék át a gyerekeiket?
De a legfőbb kérdés:vajon miért kényszerült az önkormányzat a körzethatár módosításra? A válasz: az esélyegyenlőségi terv szerint túl sok halmozottan hátrányos helyzetű gyerek járt ill. tartozott körzetileg a Pécsi úti iskolába, ezértajánlotta a körzethatár módosítást.
3. Második lépcsőben a Hajnal és a Csillag utcák kerültek ki a Pécsi u. Iskola körzetéből. Arról a két utcáról van szó, amelyekben a legkevesebb lakóház van, és még kevesebb iskoláskorú gyerek.

Papíron a körzetek tehát megfelelően néztek ki, de nézzük a valóságot: mit üzent a Kodály igazgatója (akihez immár a Hold utcai cigánygyerekek tartoznak)a cigány szülőknek a helyi médiában:
„… a Kodály iskola igazgatója azt mondta: hogy megfeleljen valamennyi törvényi előírásnak a város, a lehető legkorrektebb döntést hozta. A Kodály iskolában mindenkinek helye van, aki elfogadja a házirendben rögzített szabályokat, és aki meg tud felelni a tantárgyi követelményeknek. Ugyanakkor a Pécsi utcai iskola pedagógiai programja kiválóan segíti a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek képzését, sokkal több lehetőséget biztosít számukra, mint a Kodály.
Nem tartok attól, hogy az intézkedés következtében visszariadnának a [többségi – felperes megjegyzése] szülők az iskolánktól. Nálunk emelt szintű képzés folyik, s ennek nem csupán tantárgyi, de anyagi vonzata is van. Mérlegelni kell a szülőknek, hogy fel tudják-e vállalni ezeket a többletterheket, ugyanis sem a házirendünkön, sem a pedagógiai programunkon nem változtatunk - tette hozzá.” (Sonline, 2008. június 11.)

Miért nem azt üzente az igazgató, szeretettel várja a körzet új tanulóit? és a fenntartó miért nem határolódott el ettől az igazgatói üzenettől? Ehelyett inkább beás nyelvű cigány kisebbségi képzést indított be a Pécsi úti iskolában, ahová többségében egyébként lovári és magyar anyanyelvű cigány gyerekek járnak – az ui. Kaposváron köztudott, hogy a beások gyerekei a Bartókban tanulnak-tanultak. De miért nem indította a Kodályban – hogy a cigány gyerekek átszokását és beilleszkedését segítse?

A körzethatár módosítás titokban tartása és a status quo-hoz való ragaszkodás a szegregációt tartják fenn. Mint ahogy az adatokkal való trükközés is, – ahogy az a fenntartó, a kirendelt szakértő, a szociológus kutatók és a közoktatási információs rendszer adatainak összevetéséből egyértelműen megállapítható?


Havas Gábor szakvéleményében (9. o.) összegzi is az ismerhető adatokat: „…egyértelmű, hogy a Pécsi úti iskola HHH adatai nem felelnek meg a valóságnak. Az iskola beszámolója szerint a szülők többsége legfeljebb 8 általános végzettséggel rendelkezik, vagy még annyival sem. A kaposvári Antiszegregációs Tervnek a 2001-es népszámlálásból származó adatai szerint a szentjakabi telepen élő munkaképes korúak 80 százalékának akkor nem volt 8 általánosnál magasabb iskolai végzettsége. Ennek ellenére a KEH szerint a tanulóknak csak kevesebb, mint 25 százaléka HHH. A 2008/2009-es tanév statisztikájában (Kirstat) ugyan ennél magasabb arány (32,4%) szerepel, de a fentiek alapján ez sem reális adat.”

A Pécsi úti iskolában a gyerekek nagyobb részétől nincs nyilatkozat a HHH státuszukra nézve, pedig annak nagy jelentősége lenne a családok támogatását illetően. Az iskola nem tájékoztatta ennek fontosságáról a szülőket és nem gyűjtötte be azokat, pedig ahogyan a per elején az iskola fennmaradását támogató szülői aláírásokat -ugyanúgy ezeknek a nyiltakozatoknak a beszerzése is könnyű lett volna. Főleg hogy állításuk szerint az iskolának kiemelkedő kapcsolata van a szülőkkel.  Pontosan tudható, hogy amennyiben valós adatok állnának rendelkezésre a HHH státuszról a Pécsi úti iskolát be kellene zárni


A közoktatási törvényből (66. §) egyértelmű, hogya körzethatár módosításnak az a célja, hogy az iskolai HHH arányok közötti különbséget minimalizálja. De ha  az elcsatolt utcákból a HHH gyerekek visszajárnak a Pécsi útiba, mert a az új iskolákban nem várják őket tárt karokkal, akkor mi értelme volt? 

Havas Gábor és Liskó Ilona 2005-ben az Oktatási Minisztérium megbízásából elkészítették a szegregált cigány általános iskolák listáját. Felmérték az itt folyó oktatás körülményeit. (Havas Gábor és Liskó Ilona, 2005: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában, 2005, Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest.) A Bevezetőben (5. o.) ezt írták:

2000-es kutatásunk során kiderült, hogy az általános iskolák igen nagy hányadában tartósan elkülönített (szegregált) formában oktatják a roma tanulókat, az átlagosnál rosszabb személyi és tárgyi feltételek mellett, olyan oktatási programok és pedagógiai módszerek felhasználásával, amelyektől nem remélhető sikeres felzárkóztatásuk, tanulmányi teljesítményük javulása, és társadalmi beilleszkedésük eredményessége.
Részben a kutatás során elemzett adatok győzték meg az oktatási kormányzatot arról, hogy változtassanak a roma tanulók oktatására szánt kiegészítő támogatások elosztási elvein …

Az 1999/2000-es tanév óta 126-ról 178-ra, vagyis nagyjából másfélszeresére nőtt azoknak az iskoláknak a száma, ahol a roma tanulók többséget alkotnak.”

A 2004-es kutatásban szereplő, és azóta is fennálló nagyvárosi szegregált iskolák listájában a a Pécsi útit csak a VIII kerületi gettóiskola előzi meg, 97,7  2.helyen  93,2%.-Kaposvári cigányiskola.

A t. Megyei Bíróság előtt hosszas és kimerítő polémia folyt a kirendelt oktatási szakértő és a felperes között az oktatási szinvonalbeli különbségről. Nem kívánom ezt újra részletezni, hogy a kirendelt szakértő úgy írta mg szakértői jelentését, hogy elmulasztotta az adatok elemzését, az iskolák meglátogatását   hogy órákat nem látogatott és a szülőkkel nem beszélt, hogy sajátos módon értelmezi a kompetenciamérések eredményeit  Saját maga minősíti le az iskola színvonalát akkor, amikor azt magyarázza, hogy szerinte Kaposvárnak ezen iskoláját nem a városi iskolákhoz kell hasonlítani, hanem a vidékiekhez.
Megjegyezni kívánom itt még, hogy a szakértő úr nov. 4.-én arra utalt a Rádió C műsorában hogy az elkülönítés fenntartásával cigány gyerekeket az önkormányzat megvédi a többségi társadalomtól, akik úgysem fogadnák be őket, de ha mégis akkor sem javulnának meg a romák: "nagyon jól tudjuk, hogy a cigányok másodrendű állampolgárok nagyon sok ember szemében"(...) Hogyha a többi iskolába járnak ezek a gyerekek, akkor, ahogy ebben az országban sok helyen példa volt már rá, a gyerekek ottléte éppenséggel nem a legpozitívabb hozzáállást váltotta ki". "attól, hogy egy gyerek másik iskolába jár, attól még ő nem lesz más".

Mivel Hepp József véleménye kevésbé volt használható, a pedagógusok munkájával kapcsolatban sem, a Commitment Pedagógiai Intézet szakértői jelentése sokkal informatívabb. Ez kiemeli, hogy a tanulás tanításával és a kooperatív, valamint a differenciált technikák alkalmazásával kapcsolatban volt érzékelhető hiányosság. Márpedig ezek nem csupán a cigány/HHH gyerekek, hanem valamennyi gyerek oktatásához elengedhetetlenek a mai világban. Az esélyegyenlőségi terv alapján Havas Gábor is összegyűjtötte a pedagógusok módszertani felkészültségével kapcsolatban rendelkezésre álló adatokat (szakvéleménye 11-12. oldalán ):„… a KEH szerint az iskola pedagógusai feltűnően kis számban vettek részt azokban a SuliNova (Educatio) kínálta továbbképzési programokban, amelyek a pedagógiai eszköztár, a korszerű módszertani ismeretek bővítésével elsősorban a HH és HHH gyermekek hatékonyabb oktatását kívánják elősegíteni. Az ebből a szempontból talán legfontosabb továbbképzési programban (Egyéni haladási ütemet segítő differenciált oktatás) a Pécsi úti iskolából csak egyetlen egy, ugyanakkor a kaposvári iskolák többségéből lényegesen több pedagógus vett részt. Hasonló a helyzet a Kooperatív tanulás elnevezésű továbbképzési programmal. A HHH gyermekek oktatásához különösen ajánlott, összesen öt modult tartalmazó programcsomagra épülő továbbképzéseken részt vett pedagógusok számát tekintve a Pécsi úti iskola hátulról harmadik, holott, mint tudjuk, a HHH gyermekek arányát tekintve ez az iskola az első. Hepp József órákat nem látogatott. Jelezte azt is, hogy a rá bízott szakértői munka teljesítéséhez ezt nem tartotta szükségesnek. Holott éppen az óralátogatások révén szerezhetett volna legalább benyomásokat arról, hogy a hozzáadott érték vonatkozásában hogyan teljesít az iskola. Ugyanis elsősorban az óralátogatások révén derülhet ki, hogy a pedagógusok módszertani felkészültsége megfelelő-e, és az órai munka során megteszik-e mindazt, ami a speciális körülményeket figyelembe véve szakmailag elvárható.”

1.    a szakvéleményében nem a fenntartói felelősséget vizsgálta, hanem az iskoláét,
2.    úgy értékelte az iskola tevékenységét, mintha ott 2008-ban indult volna meg a fejlesztő munka,
3.    az adatok elemzését elmulasztotta, amely mulasztásának mértéke a Havas Gábor szerint igen jelentősnek mutatkozik, és végül, hogy
4.    nem oldotta fel a szakvéleménye és az esélyegyenlőségi terv között a Pécsi úti iskolára vonatkozó ellentmondást, sőt, totálisan figyelmen kívül hagyta azt. Az esélyegyenlőségi terv uis intézményátszervezést tart szükségesnek, ha nem mutatkozik javulás a kompetencia mérési eredményekben.

Havas Gábor szakvéleményéből  szükséges még  kiemelni: „… a tanulólétszám és az egy tanulóra jutó fajlagos költségek között szoros összefüggés van. Ugyanolyan színvonalú szolgáltatás többe kerül, ha kisebb a tanulólétszám. A Pécsi úti a város legkisebb létszámú iskolája. A 2007/2008-as tanévben 167 tanulója volt, míg a többi iskola létszámának átlaga 345 volt. Az egy tanulóra jutó támogatás összegének iskolánkénti különbségei jelentős mértékben erre vezethetők vissza. Ezért nem tartom megalapozottnak Hepp Józsefnek azt a következtetését sem, miszerint „az intézmény működését pozitív diszkriminációval kezeli a fenntartó, a többi iskolához képest jobb anyagi és így tárgyi feltételek között tanulhatnak.” …

Hepp József szakvéleményében leszögezi: „Szakértői vizsgálatom alapján megállapítottam, hogy a vizsgált iskolában kiemelt (Valószínűleg kiemelkedőt akart írni. H.G.) a nevelés és oktatás színvonala…” Ezt azonban semmivel sem támasztja alá, véleményét nem indokolja. Ömlesztve közöl ugyan számos táblázatot, kimutatást, de ezeket nem elemzi, nem tár fel belőlük olyan összefüggéseket, amelyek a fenti véleményt alátámasztanák. Viszont azok a mutatók, amelyeket az oktatási esélyegyenlőségi helyzetelemzésekben a nevelés és oktatás hatékonyságának a mérésére használnak, egyáltalán nem igazolják a szakértőt. …

… [a kompetencia mérésben]  A Pécsi úti iskola nem egyszerűen utolsó a rangsorban, tanulóinak teljesítményét szakadék választja el a többi iskoláétól. Szövegértési képességük szintje gyakorlatilag kizárja a további eredményes iskoláztatás lehetőségét. Ez a szélsőséges lemaradás a tanulók iskolánkénti társadalmi összetételében mutatkozó jelentős különbségek ismeretében is elfogadhatatlan.
Közismert, hogy ma már az általános iskolát befejező tanulók közel 80 százaléka érettségit adó középiskolában folytatja tanulmányait s hogy a szakiskolai képzés súlyos válsággal küzd, többek között azért, mert az oda beiskolázottak jelentős hányada az alapvető írási, olvasási, szövegértési, számolási készségeket sem sajátította el. A szakiskolába járók körében igen nagy a lemorzsolódás, és a későbbi elhelyezkedési esélyek is nagyon rosszak. Összefoglalva: a szakiskolába kerülés jelentősen növeli a halmozottan hátrányos helyzet újratermelésének valószínűségét.
Mindezt figyelembe véve a Pécsi úti iskola továbbtanulási mutatói [85% tanul tovább szakiskolában] a többi kaposvári iskoláéval összevetve nem nevezhetők másnak, mint katasztrofálisnak. …

Ha csak a többi kaposvári iskolát vesszük figyelembe, akkor az érettségit adó középiskolában való továbbtanulási arányokat illetően a legrosszabbat (Bartók) a legjobbtól (Kinizsi) 25 százalék választja el. A Pécsi úti iskola viszont 50 %-os lemaradásban van még a Bartókhoz képest is.

Hepp József szakvéleményeiben többször hivatkozik arra, hogy a Pécsi úti iskola mutatóit nem méltányos a többi kaposvári iskoláéhoz viszonyítani. Szerinte sokkal reálisabb összehasonlítási alapot kínálnak azok a falusi iskolák, ahol zömmel HH és HHH gyerekek tanulnak. Ezt az érvelést elfogadhatatlannak tartjuk!,
Jó péda erre a kaposvári iskolák közül például a Toponári,amely  inkább minősíthető falusi iskolának, hiszen egy közigazgatásilag ugyan Kaposvárhoz csatolt, de területileg elkülönülő falusias településrész kisiskolája. Ugyanakkor még ez az iskola is 51 százalékkal jobb továbbtanulási mutatót produkál.
De egy másik, 2004-es vizsgálat (Lásd Havas-Liskó: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában, Felsőoktatási Kutatóintézet) 553 zömmel magas cigány arányú és falusi  általános iskolára kiterjedő vizsgálat (kimutatta, hogy már 2003-ban 20 százalék fölött volt az érettségit adó középiskolában továbbtanuló romák aránya. A Pécsi úti iskola továbbtanulási arányok tekintetében még a legrosszabb helyzetű falusi gettósodó iskolák 5 évvel korábbi eredményeivel sem állja ki az összehasonlítást.
Súlyosbítja a helyzetet hogy  Kaposvár iskolái közül a Pécsi úti volt az egyetlen, ahol jelentős számban voltak olyan végzős tanulók, akik egyáltalán nem tanultak tovább. (2006: 11,1 %; 2007: 5,5 % KEH) …

… Az elmúlt években több olyan országos segítő programot (Útravaló program, Arany János program, Tanoda program) hoztak létre, amelyek célja a HH és HHH gyerekek eredményesebb iskolai pályafutásának elősegítése. Hepp József szakvéleményeiben többször hangot ad annak a véleményének, hogy a Pécsi úti iskolától nem lehet csodát várni, ehiszen különlegesen rossz szociális helyzetű HH és HHH gyerekeket oktat, akikért erejükön felül mindent megtesznek. Sajnos nem ez a helyzet. Az Útravaló ösztöndíjprogramban résztvevő tanulók száma  minimális. Két olyan kaposvári iskola is van, amely nagyobb arányban segíti hozzá tanulóit a programban való részvételhez. Tanoda program nincs, és a végzős tanulók közül a KEH szerint senki sem kapcsolódik be az Arany János programba.  Úgy tűnik,az iskola mégsem tesz igazán komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a hátrányok csökkentését szolgáló esélyteremtő programok kínálta lehetőségeket tanulói érdekében kiaknázza. …


A város két magas HH arányú iskolájában bevezették a kompetenciaalapú oktatást, a Pécsi útiban, ahol ez az arány a legmagasabb, azonban nem. Ellenben bevezették az IPR-t (integrált pedagógiai rendszer) egy teljes mértékig szegregált iskolában.
1.    Az adatok arról tanúskodnak, hogy Kaposvár városa az oktatási esélyegyenlőség erősítését nem tartja követendő célnak, ehelyett a társadalmi különbségeket felerősítő, erősen differenciált kínálatú oktatáspolitikát valósít meg, miközben makacsul ragaszkodik a szegregált cigányiskola megtartásához.


Ezt az oktatáspolitikát szolgálja ki a szakértő, akinek jelentése mélységes pedagógiai fatalizmust tükröz, aminek indokoltságát a kutatási adatok cáfolják. Azt sugallja, hogy a HHH gyermekek oktatása terén maximális erőfeszítéssel és az összes erre a célra kidolgozott eszköz, módszer, eljárás, oktatáspolitikai intézkedés latba vetésével sem lehet érdemi javulást elérni. Vagyis bele kell törődni az érintett társadalmi réteg változatlan, sőt bővített újratermelésébe.”


Ha a szegregált oktatás eredményeket hozna, akkor természetesen a jó 15 éve szegregált Pécsi úti iskolának kiemelkedően sikeres cigány gyerekeket kellene évről-évre kibocsátania. Ennek azonban pont az ellenkezője történik: évről évre növeli az iskola a funkcionális analfabéták és jövendőbeli munkanélküliek számát. Alapítványunk feladata ez ellen küzdeni az országban, ezért folyt ez a per, és ennek a helyzetnek a megszüntetését kéri az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány a t. Megyei Bíróságtól.