Jelen perben a t. Megyei Bíróság visszatérő kérdése, hogy joguk van-e arra a jászladányiaknak, hogy alapítványi iskolát hozzanak létre, és ott taníttassák a gyerekeiket. Igen, joguk van erre. A kérdést azonban, ami miatt ez a per megindult - azaz hogy joga van-e egy önkormányzatnak alapítványi iskolát létrehívni úgy, hogy ezzel a cigány gyerekeket jogellenesen elkülöníti és alacsonyabb színvonalú oktatásra kárhoztatja - sajnos a t. Megyei Bíróság a perben egyetlen egyszer sem tette fel.

Márpedig ez a per nem arról szól, hogy a jászladányi szülők létrehozhatnak-e saját pénzükből egy alapítványi iskolát, és a jászladányi szülők nem is ezt tették. A jászladányi szülőket megelőzve ui. a jászladányi polgármester – akinek legidősebb gyermeke éppen az alapítványi iskola létrehozásakor lett iskolaköteles, és akit a tárgyaláson tett nyilatkozatuk szerint nem kívántak más településre vinni a szülei – állt elő az alapítványi iskola ötletével. Az ő édesapja által vezetett cég anyagi hozzájárulásával, az ő kuratóriumi tagságával, az ő feleségének jogi képviseletével és az általa vezetett önkormányzat jelentős pénzügyi segítségével működik az alapítványi iskola, ahol ő történelmet tanít.

De ne is időzzünk tovább Dankó István személyénél – bármily meghatározó is ebben a perben. Mi a válaszunk a per nagy kérdésére? Ha elméletben volt is rá joguk, a gyakorlatban a 200 alapítványi iskolás jászladányi gyerek szülei nem tudtak volna alapítványi iskolát létrehozni, mert ahhoz a 400 önkormányzati iskolás jászladányi gyerek jogainak sérelme nélkül nem állt rendelkezésre megfelelő épület és elegendő anyagi forrás. Nem véletlen, hogy a Jászladány méretű településeken nincsenek alapítványi iskolák. Még ha el is néptelenedik egy nagyközségi iskola, akkor sem alapítványi, hanem egyházi fenntartásba adják az önkormányzatok, hiszen az egyházi fenntartású iskolák kétszeres normatívát kapnak az államtól, és így bizonyosan nem szorulnak támogatásra.

Miért viselkedik tehát úgy a jászladányi önkormányzat, ahogyan a többi magyarországi település nem? Miért nem az önkormányzati iskolának juttatja a jobb épületet és az összes rendelkezésre álló anyagi forrást? Erre kerestük ebben a perben a választ, ami meggyőződésünk szerint nem lehet más, mint hogy azért, mert szándéka és célja, hogy a cigány és mélyszegény gyerekeket elkülönítse a tehetősebb többségi gyerekektől. Ez a per nem az önkormányzat mulasztásáról szól, mint szóltak eddigi pereink Miskolc és Nyíregyháza ellen. Itt a helyi döntéshozók tisztában voltak tettük eredményeivel, és akarták is azt.

A pert pedig azért kellett megindítani, mert ha a jászladányi szegregációs modell létezését eltűrjük, akkor akár be is zárhatjuk a Magyar Parlamentet és az összes hivatalt, amelyik Jászladány ellen az iskolai szegregáció miatt fellépett. Minek hoz törvényeket a Parlament, és mit érnek a törvények végrehajtására hivatott hivatalok, ha azokat akár egy pár ezres nagyközség is semmibe veheti? Ha pedagógiai szakmai ismeretekkel nem rendelkező helyi képviselők döntik el, hogy a differenciált és kooperatív oktatás bevezetése helyett, a mélyszegény gyerekek szüleinek bevonása helyett, a tanoda megszervezése helyett, és még számos, a közoktatásban sikeres országokban elterjedt technikák alkalmazása helyett inkább a jól bevált szovjet megoldást választják: jó és rossz tanulókból csinálnak iskolát, a helyi elit gyerekeit kiemelik a szegények közül? S teszik mindezt az adófizetők pénzén, az adófizetők kárára? Miért tehetik ezt meg az iskolával, miért privatizálhatják az iskolát egy olyan országban, ahol a legutóbbi népszavazáson milliók voksoltak a kórház privatizáció ellen? Iskolát lehet privatizálni?

Fura, hogy miután az „ocsút elválasztották a búzától”, már látnak arra lehetőséget, hogy a mélyszegényeknek differenciált és kooperatív oktatást nyújtsanak. De miért most differenciálnak és kooperálnak? Erre nem volt korábban is lehetőség? És vajon kivel kooperálnak ezek a gyerekek? Hogyan alakulnak a kapcsolataik, milyen társadalmi kapcsolataik lesznek? Az elit és a mélyszegény gyerekek Jászladányon nem játszanak és nem beszélnek egymással az iskolában – lévén kulcsra zárt ajtó választja el őket. Nem találkoznak a lakóhelyükön, és amikor kilépnek a felnőtt életbe, csupán egy meghatározó élményük lesz. Az elit gyerekeknek az, hogy őket kiemelték, és megmentették a mélyszegényektől, a mélyszegény gyerekeknek pedig az, hogy őket elkülönítették és lesajnálták.

Hogyan fognak ezek a gyerekek egymással felnőttként szót érteni, ha semmilyen érdemi kapcsolatuk nincs? Hogyan építenek helyben demokráciát, működnek együtt a helyi közügyekben, pályáznak együtt uniós projektek megvalósítására, táncolnak együtt a diszkóban, netán barátkoznak? Sehogy. Egy, a demokráciáról és a kulturált, emberi együttélésről lenevelt nemzedék nőtt fel Jászladányon a magyar adófizetők pénzén – hiszen az önkormányzat által elköltött pénz nagy részét nem Jászladányon termelik meg, hanem az ország más részein. A mélyszegények alacsony színvonalú oktatást kaptak, ennek megfelelőek lesznek az elhelyezkedési esélyeik is, és ha nem akarjuk majd nézni, hogyan halnak éhen, nekünk, nem jászladányi adófizetőknek is mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Mindezt azért, mert egy párezres nagyközség önkormányzata fityiszt mutatott a magyar törvényhozásnak és a hivataloknak.

Idézzük fel, hogy mit mondott a felperes által felkért Tuza Tibor közoktatási szakértő a jászladányi szegregációs modellről 40 éves pedagógiai és igazgatási gyakorlata alapján.

„Alapítványi iskolát az iskolahasználók, vagy bármely civil szervezet kezdeményezésére szoktak létrehozni a magyarországi gyakorlatban. Ahogy erre a közoktatási szakértő rámutatott, arra eddig 40 éves gyakorlatában nem ismert példát, hogy egy iskolafenntartó önkormányzat, illetve annak polgármestere, képviselői kezdeményezzék egy alapítványi iskola létesítését - ez tehát merőben eltér az általános gyakorlattól és a Közoktatási törvényben sem található olyan rendelkezés, amely ezt az eljárást bátorítaná. Ahol bérleményben működik alapítványi iskola, ott a tulajdonos önkormányzattal kötött közoktatási megállapodás formájában szabályozzák a bérleti díjakat, és az esetleges önkormányzati támogatás felhasználásának követelményeit. A gyakorlatban az önkormányzatok közoktatási megállapodás keretében szabályozzák az alapítványi iskolákkal való együttműködésüket: épület bérbeadását, a működés esetleges pénzügyi támogatását. Az önkormányzatok, amennyiben területükön alapítványi és egyéb fenntartású közoktatási intézmény működik, csupán ún. befogadó nyilatkozatot tehetnek, azaz közlik, hogy megengedik-e a településen az intézmény működését, vagy sem. Jászladányban egyedi és különleges a közoktatási megállapodás nélküli intézménytámogatás, és egyéb formájú együttműködés. Csak a közoktatási megállapodás garantálhatja, hogy a település valamennyi közoktatási intézményben megvalósítható legyen a gyermekek optimális fejlesztése, mert megállapodás nélkül valamelyik intézmény jogai sérülhetnek. Jászladányban az önkormányzati intézmény jogai sérülnek.”

Tuza Tibor közoktatási szakértő így fogalmazott: „Mindeddig nem ismertem példát arra, hogy egy intézmény fenntartó önkormányzat ilyen mértékben figyelmen kívül hagyja az illetékes hivatalok szakvéleményét, és az iratokban magyarázatot sem találtam arra, hogy az önkormányzat milyen indokkal hagyta figyelmen kívül ezeket a szakvéleményeket. Az önkormányzat elősegítette az alapítványi iskola létesítését, majd működtetését, amivel iskolák közötti szegregációt idézett elő. A szegregált oktatás eredményeként leromlott és tovább romló tendenciát mutat az önkormányzati iskola nevelő-oktató munkájának színvonala. Növekszik az alulteljesítés az alapítványi iskolához viszonyítva is, és az országos átlagokhoz viszonyítva is.”

„A települési önkormányzat évről évre anyagi támogatást biztosít az alapítványi iskolának Közoktatási megállapodás nélkül. Márpedig Közoktatási megállapodás nélkül semmiféle beleszólási joga nincs a támogatás felhasználásába.” Érthetetlen – állítja Tuza Tibor -, hogyan ajándékozhat pénzt az önkormányzat minden évben bármiféle elvárás nélkül.

A polgármester 2000. november 21-én javaslatot tett egy „alapítványi magániskola működtetésére Jászladányon”. A Javaslatban kifejtette, hogy a „rendszerváltást követően a magyar társadalom anyagi és szellemi differenciálódása felgyorsult. Ennek következménye, hogy a különböző rétegek igénye más-más a szolgáltatássá előlépett oktatásban.” A cigányságról és a kultúrák konfliktusáról nyújtott elemzést követően leszögezte, hogy a „jászladányi társadalomban a cigány-magyar törésvonal felerősödik, ha egybeesik a szegény-gazdag törésvonallal.” Érzékeltette, hogy az anyagi különbségeknek az etnikai – általa kulturálisnak nevezett – különbségekhez hasonlóan jelentős a szerepe. „A társadalomban egyetlen egy differenciáló eszközt fogadnak el megközelítően reálisnak: a pénzt. Az egyik ember bizonyos szolgáltatást megengedhet magának és meg tudja fizetni, a másik pedig nem.” A Javaslat így zárult:

„Jelenleg meglátásom szerint a fentebb elemzett problémák orvoslására az alapítványi magániskola-forma létrehozása és működtetése az a mód, mely a megoldást jelentheti.
Az önkormányzat érzi, hogy lépni kellene, de először megfelelő személyt, vagy személyeket kell találni a feladatra. Itt egy érdekes helyzet van annyiban, hogy normál állapotban ezt az elemzést levezetni és a szülői igényt felismerni pedagógus csoportoknak kellene, melyet a képviselőtestület előterjesztés után támogat. Mindezek ellenére a konkrét javaslatom egy olyan szándéknyilatkozat megtétele, melyben Jászladány Nagyközség Önkormányzata kifejezi azt a törekvését, hogy a település Hősök téri iskolakomplexumát és annak felszerelését rendelkezésre bocsátaná egy vezető köré szerveződött pedagógus csoportnak, alapítványnak vagy kht-nak magániskola működtetésére.”

Ezt követően jött létre a II.r. alperes, melynek a polgármester és később – az ő tárgyaláson tett nyilatkozata szerint – több más helyi képviselő is a kuratóriumi tagja lett.

Jászladány Nagyközség általános iskolás korú gyermekeinek oktatása 2002. szeptember 1-jéig úgy történt, hogy az 1-4. osztályos gyermekek a Jókai utca 1-3. sz. alatt található – 2002-őt kicsivel megelőzően központi költségvetési támogatásból, és az általános iskolába járó valamennyi gyermek szüleinek felajánlásából felújított – iskolaépületben tanultak. A felső tagozatos osztályokat a Baross utcai iskolaépületben helyezték el, amely rossz fizikai állapota miatt felújításra szorult.

2002. július 26-án a Megyei Közgyűlés negatív szakvéleményt adott az alapítványi iskola beindítása kapcsán. Mint a szakvélemény írta: „az önkormányzati iskola intézményi feltételei a jelenlegihez képest romlanak”. Azt is érzékeltette a szakvélemény, hogy a CKÖ egyetértési jogának megvonása érdekében feladott etnikai kisebbségi normatíva kiesése is „éreztetni fogja kedvezőtlen hatását”. Amellett, hogy a „megyei közoktatás-fejlesztési tervvel is egybeeső célkitűzések vagy nem, vagy csak részlegesen valósulnak meg a feltételek híján”, a szakvélemény összegezően azt állapította meg, hogy „a tervezett átszervezéssel járó fenntartói jog részleges átadása az önkormányzati iskolába járó gyerekeknek és szüleiknek a jelzett területeken az eddigiekhez képest bizonyos hátrányt, ebből adódóan többlet terhet jelent”.

Az alapítványi iskola működésének megkezdését 2002-ben az OM azonosító kiadásának megtagadása de iure megakadályozta. Ennek ellenére de facto az alapítványi iskola - önkormányzati iskola felosztásban beindított osztályok beindultak (az alapítványi osztályok A jelzéssel). Miután az I.r. alperes osztályba sorolási hatáskört elvonó határozatának végrehajtását az akkori igazgató késleltette, az I.r. alperes állásából felfüggesztette és elbocsátotta.

A Jászladányi Önkormányzat Képviselőtestülete a polgármester Javaslata nyomán az 59/2002. (III.12.) sz. ÖK határozatában a korábban a Jászladányi Önkormányzati Általános Iskola kizárólagos használatában lévő, Jászladány, Jókai utca 1-3. sz. alatti épület használatát megosztotta. Az Antal Mihály Alapítványi Iskola számára 2003. szeptember 1-jei hatállyal bérbe adta az épület nagyobb részét, iskolaudvar részt, és a tornatermet. Noha bérleti díj megfizetését kötötte ki az alapítványi iskolát fenntartó II.r. alperessel kötött bérleti szerződésben, ugyanekkor egyoldalúan, az önkormányzat költségvetését terhelő kötelezettséget vállalt az alapítványi iskola közüzemi számláinak megfizetésére. Miután az alapítványi iskolában közüzemi órák nincsenek, a mai napig nem tudható, hogy valójában mekkora fogyasztás után fizeti az I.r. alperes a közüzemi díjakat. Az I.r. alperes a bérleti szerződésben az önkormányzati iskola használatában álló oktatási tárgyi eszközöket is az alapítványi iskola rendelkezésére bocsátotta.

Az I.r. alperes rendszeresen vizsgálja az alapítványi iskola működését, annak igazgatóját beszámoltatja. Így pl. a 154/2006. (VI.20.) képviselőtestületi határozatban egyhangúlag fogadták el a képviselők az „Antal Mihály Alapítványi Általános Iskola munkájáról szóló” tájékoztatót.

A támadott bérleti szerződés 2002. március 12-én kelt, azt az alperesek tárgyaláson tett nyilatkozatai szerint nem módosították. Miután ekkor folyt cigány kisebbségi oktatás az önkormányzati iskolában a csatolt alapító okirat és Pedagógiai Program szerint, a Kot. 102. § (10) bekezdése alapján a CKÖ beleegyezését be kellett volna szerezni. Ezt az I.r. alperes elmulasztotta. A szerződés ennek okán valójában érvényesen nem jöhetett létre. Ezt követően, 2002. június 21-én az I.r. alperes a Kot. 102. § (10) bekezdésébe ütközően, a CKÖ beleegyezése nélkül módosította az önkormányzati iskola alapító okiratát úgy, hogy kivette a nevelési programból a cigány és felzárkóztató oktatást. Ebbe a módosításba nem csupán a CKÖ nem egyezett bele, hanem az ellentétes volt az addigi szülői kérelmekkel is.

•    A Jászladányi Általános Iskola 1997-es Pedagógiai programjának 2.1.2. pontja értelmében „Az etnikai tanulók oktatását külön, jóváhagyott program alapján végezzük”. A Programot az I.r. alperes képviselőtestülete 1998. március 26-án hagyta jóvá.
•    1999, 2000. és 2001. évben az I.r. alperes 276 általános iskolás gyerek után vette igénybe a cigány kisebbséghez tartozó tanulók kisebbségi program szerinti neveléséért járó fejkvótát.
•    Az Állami Számvevőszék 2001. áprilisában ellenőrizte az iskolában a cigány kisebbségi oktatást. Az ellenőrzés megállapította, hogy az iskola „alapító okirata alapján végezte a cigány etnikumhoz tartozók kisebbségi program szerinti nevelését, oktatását”. Megállapította azt is, hogy a cigány kisebbségi oktatás „a helyi cigány kisebbségi önkormányzat egyetértésével és támogatásával folyt, amit alátámaszt” az „iskolával 1999. június 9-én … kötött megállapodás”.
•    2001. október – A kisebbségi jogok biztosa megállapította, hogy az önkormányzati iskolában cigány kisebbségi oktatás folyik, valamint azt, hogy az államháztartási hivatalnak küldött elszámolásban az I.r. alperes kisebbségi oktatás címén a 2001/2002-es tanévben kiegészítő állami támogatást kapott. "az óvodában nevelt 132 gyermek után 3.575.000 Ft, az iskolában oktatott 276 gyermek után 617.500 Ft támogatást igényelt és kapott az állami költségvetésből.”
•    2001. október 21. - Pálinkás József oktatási miniszter állást foglal abban, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük az általános iskola eszközeinek elvonásához (iskola-infrastruktúra bérbeadása): az új intézmény személyi és tárgyi feltételeinek meg kell lenniük, a finanszírozás biztosítva legyen, megyei önkormányzat szakvéleményét be kell szerezni, az intézmény infrastruktúrájának bérbeadása nem jelenthet aránytalan terhet az önkormányzati iskolának, a kisebbségi önkormányzat egyetértését és az OCÖ véleményét be kell szerezni.
•    2002. június 21. - Az önkormányzat a CKÖ egyetértése nélkül módosítja az önkormányzati iskola alapító okiratát úgy, hogy kiveszi a nevelési programból a cigány és felzárkóztató oktatást.
•    Az iskola kebelében folyó cigány kisebbségi oktatásra 2001-ben igényelt és folyósított állami támogatást az I.r. alperes később visszautalta, s ennek megfelelően a közoktatási információs rendszerben már azt közölte, hogy a 2001/2002-ben nem folyt az iskolájában cigány oktatás.

„Az alapítványi iskola pénzét valamilyen módon ki kell pótolni”. A képviselőtestület „előtt az kell, hogy lebegjen, hogy az alapítványi iskolába járó gyerekekről is olyan felelősséggel kell gondoskodni, mint az önkormányzati iskolába járókról.” Mindezeket Bagi képviselő úr mondta. A bérleti szerződésről döntő 2002. március 12-i testületi ülésen senki nem ellenkezett. A polgármester is hozzátette a magáét: „Az alapítványi iskola a 3 eFt-okból igyekszik a költségvetésben mutatkozó hiányokat pótolni úgy, hogy a fenntartó [II.r.alperes] biztosítja a hiányzó részt. Ez is oka annak, hogy mondjuk nem 2 millió forintot kell fizetnie az alapítványi iskolának az épület használatáért.”

Tánczos képviselő úr „nem teljesen ért[ett] egyet az elhangzottakkal. Az alapítványi iskolának miért kötelessége fizetni egy millió forintot a Polgármesteri Hivatalnak? Ugyanúgy tanítja az alapítványi iskola is a jászladányi gyerekeket, mint az állami iskola. Miért kell nekik bérletet fizetni? Az alapítványi iskola nehogy ezen összeg befizetése miatt menjen tönkre. Nem el kell venni tőlük a pénzt, hanem inkább támogatni kell őket.”

A jobb iskolaépület sorsa pedig nem volt kétséges. Ahogy a polgármester mondta: „Abban az esetben, ha szeptemberben az alapítványi iskolában a gyereklétszám 300 fő lesz, az alapítvány kérelme ismét a Képviselő-testület elé kerül, és új megosztást kell végezni.”

Vegyük sorra, hogy az I.r. alperes mely szándékos, célzatos és egyben önmagában is jogsértő, vagy a joggal visszaélő aktusai, intézkedései eredményezték közvetlenül az alapítványi-önkormányzati iskolai szintű szegregációt!

1. Az elkülönítés fizikai szintje: 2002/2003-ban az önkormányzati iskola alapítványi és önkormányzati osztályai között, majd a 2003/2004-es tanévtől az alapítványi és az önkormányzati iskola között.

2. Az elkülönítés alapja, a védett tulajdonság: etnikai és társadalmi/vagyoni helyzet. Míg az önkormányzati iskolában a tanulók túlnyomó többsége cigány, és 61%-a halmozottan hátrányos helyzetű, addig az alapítványi iskolában a tanulók meghatározó része a többségi etnikumhoz tartozik, és csupán 14%-uk halmozottan hátrányos helyzetű.

3. Az önkormányzati iskolának nem csupán az épülete, hanem a berendezési tárgyainak a bérbe adása nélkül az alapítványi iskola nem tudta volna megkezdeni a működését. Más szóval: csupán azért működhet az alapítványi iskola, mert az I.r. alperes önkormányzat ezt lehetővé teszi és támogatja. Ha nincs I.r. alperesi épület/berendezési tárgy megosztás és bérbeadás, nincs iskolák közötti szegregáció.

4. Az Ebktv. vonatkozó rendelkezése szerint a „közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés esetében a sérelmet szenvedett személynek vagy a közérdekű igényt érvényesítőnek meg kell jelölnie egy személyt vagy csoportot, amellyel összehasonlítva őt ismeretei szerint hátrány érte vagy éri. Ezzel szemben a jogellenes elkülönítés, a zaklatás és a megtorlás esetén nem szükséges összehasonlítható helyzetben lévő személyt vagy csoportot meghatározni. Szegregáció esetén a védett tulajdonság mellett a fizikai elkülönítés szintjét, zaklatás esetén pedig az emberi méltóság sérelmének módját kell megjelölni.”

A felperesek által a keresetlevélhez csatolt iratok között szerepel 49. sorszámmal az OM 2004. április 1-jei közleménye is. E szerint az iskolaépület megosztása „a túlnyomórészt hátrányos helyzetű tanulók egy fizikai téren belüli elkülönítését eredményezte. … a jászladányi önkormányzat eljárása végső soron alkotmányos jogok, konkrét jogszabályi tilalmak megsértésével ment végbe … az alapítványi iskola létrejötte, az ehhez nyújtott egyoldalú önkormányzati hozzájárulás a helyi közfeladatok ellátási színvonalának rovására ment végbe, a hátrányos helyzetű gyermekek diszkriminálásával, csökkentett értékű szolgáltatásra kényszerítésével”.

Az iskola szintű szegregációt az I.r. alperes aktusaival de facto 2002. augusztus 1-je (beiratkozás) óta folyamatosan fenntartja, ill. súlyosbítja. Nemcsak az önkormányzat számára előnytelen bérleti szerződés megkötésével, hanem az önkormányzat szociális büdzséjének terhére történő kifizetésekkel, másrészről pedig az önkormányzati iskolára előirányzott támogatások megvonásával is aktívan járul hozzá a jogsértés fenntartásához.

Az I.r. alperes figyelmét már a 2002/2003-as tanévet megelőzően, és azóta is folyamatosan hívták fel különböző állami szervek (Oktatási Minisztérium, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, OKÉV, Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése és Közigazgatási Hivatala) arra, hogy aktusai jogellenesek: az egyenlő bánásmód követelményét sértik, ill. hogy az önkormányzati iskolában maradó diákokra aránytalanul nagyobb terhet rónak.

Az alapítványi iskola kvázi önkormányzati alapítású és fenntartású. Az I.r. alperes ui. valamennyi olyan jogosítványát, amelyet egy önkormányzati fenntartású iskolával szemben alkalmazhat, alkalmazza a II.r. alperes fenntartásában működő iskolával szemben is. A felperes által becsatolt iratokból egyértelmű, hogy az alapítványi iskola létrehozása még 2000-ben nem a II.r. alapítványban merült fel, hanem az I.r. alperes polgármesterében és képviselőtestületében. A képviselőtestület aktívan kereste azt a szervezetet, ill. vett részt annak megalakulásában, amely magániskolát hozott létre a településen.

Az I.r. alperes az intézmény-fenntartásban is hasonlóan aktív szerepet vállal. Egyrészt, önkormányzati forrásokból fedezi az alapítványi iskola működési költségeit (a közüzemi számlákat a bérleti díjból fizetve meg) és nyújt diákjainak szociális ellátást, a kuratóriumi tag helyi képviselőkön és polgármesteren keresztül részt vesz a fenntartói irányításban, és a képviselőtestületen keresztül ellenőrzi a szakmai működést (beszámoltatás).

Az óvodáztatással kapcsolatban Szendrey Orsolya tanú becsatolta a Települési Közoktatási Esélyegyenlőségi Helyzetelemzést, amelynek 19. oldalán található adatok szerint az óvoda 274 óvodása közül 40,4% halmozottan hátrányos helyzetű. A Szakértői vélemény 3. oldalán írtak szerint a Petőfi úti központi óvodához viszonyítottan a Rákóczi úti épületben a HHH óvodások aránya 24%-kal nagyobb, míg az itt ellátott óvodások 90%-a cigány. A központi épületben ezen túl a korcsoportok közötti HHH aránykülönbség meghaladja a 25%-ot a kis- és középső csoportnak a nagycsoporthoz való viszonyában.

Tuza Tibor, a felperes által felkért szakértő a fenti dokumentumok szakértői elemzését követően hívta fel a figyelmet szakvéleményében az óvodában megvalósuló szegregációra, amit így foglalt össze. „A lényeg: Az egyik (Petőfi u.) intézményegységben 195 óvodásból 71 óvodás halmozottan hátrányos helyzetű (a továbbiakban: HHH), ami 36,4 %-nak felel meg. A másik (Rákóczi u.) intézményegységben 52 óvodásból 34 óvodás HHH, ami 65,4 %-nak felel meg. A különbség 29 %. Ennélfogva egyértelmű, hogy óvodai intézményegységek közötti szegregáció valósul meg.
Súlyosbító körülmény, hogy az önkormányzat – úgymond a képviselők személyes áldozatvállalásával – a Rákóczi u. intézményegységet bővíti egy csoporttal azért, hogy az óvodáskorú, de óvodába még nem járó HHH gyermekeket itt helyezze el, amivel tovább növeli a szegregációt.
Akkor pedig lehetetlenné válik annak az általánosságban megfogalmazott ígéretnek a teljesítése, hogy az óvodák „két éves lépcsőben tervezik megoldani” a 25 % feletti eltérés fokozatos megszüntetését. – Az esélyegyenlőségi feladatok ilyen általános megfogalmazásokkal egyébként sem intézhetők el, konkrét adatokkal (abszolút számokkal és arányokkal) szükséges közölni az évenkénti intézkedéseket.”

„A települési arányok bemutatása során helyzetelemzésében az önkormányzat közli, hogy „Kemény István kutatásai óta elfogadott terminológia a szakirodalomban a „külvilág által cigánynak tartott népesség” fogalma, amely Jászladányon a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal egybehangzó becslések alapján – életmód, életvitel, szokások figyelembevételével – 1850 fő, a lakosság közel 1/3-a”.
Nem feltétlenül szükséges a cigány gyermekek számának pontos meghatározása. Köztudott és elfogadott, hogy a cigány gyermekek minősített többsége HHH, és fordítva: a HHH gyermekek minősített többsége cigány. Akkor pedig a 25 %-ot meghaladó HHH-különbség esetén joggal valószínűsíthető, hogy egyben etnikai szegregáció is megvalósul.”

Szintén az etnikai arányokról nyilatkozott Banyáné Suki Rita is, aki 2008. november 19-én (34. sz. jegyzőkönyv, 8. o.) elmondta, hogy „[m]ivel az óvodában van cigány kisebbségi etnikai oktatás, ezért nyilván tudják az óvodában, hogy ki a cigány gyermek”.

A felperesek a bérleti szerződést azért támadták, mert a személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozta, mert jogszabályba ütközött és jogszabály megkerülésével kötötték, illetve mert hiányzott hozzá a CKÖ beleegyezése. A tárgyalások során azonban egyértelművé vált, hogy a támadott szerződés legelsősorban színlelt szerződés, ami az I.r. és a II.r. alperesek közötti KÖZOKTATÁSI MEGÁLLAPODÁS elkendőzésére jött létre. A felperesek tehát a szerződés megtámadása körében elsősorban azt kérik, hogy a t. Megyei Bíróság a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján állapítsa meg, hogy a bérleti szerződés színlelt, ennek okán pedig semmis; és miután közoktatási megállapodást leplez a bérleti szerződés, ez alapján ítélje meg.

Az I.r. alperes képviselőinek nyilatkozatai szerint az alapítványi iskolával önkormányzati feladatokat láttat el, polgármesterének Szendrey Orsolya tanú felé tett nyilatkozata szerint pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy közoktatási megállapodást kellett volna kötnie a II.r. alperessel, de ezt azért nem tette, mert „ez jól jött” neki. Szendrey tanú vallomása szerint az I.r. alperes tudatosan mulasztotta el eleddig a közoktatási megállapodás megkötését (14. o. 3. bek.), ám a Kot. 95/C. § (4) bekezdése értelmében 2008. július 3-tól az alapítványi iskola de iure is úgy tekintendő, mint amely részt vesz az önkormányzati alapfeladat ellátásában. Az I.r. alperes ellen folyt közigazgatási perekben így biztosan lehetett elkerülni a pervesztést.

A bérleti szerződés jogszabályok többszörös megsértésével jött létre és tudatos magatartás eredménye. A kisebbségi oktatással kapcsolatban a jogsértésekre már rávilágítottunk. Ezek tudatosak voltak, lényegében a színlelt szerződés létrehozásának ’ágyaztak meg’, és mindezt visszamenőlegesen tették. Azaz az I.r. alperes attól sem riadt vissza, hogy az igényelt kisebbségi fejkvóta visszafizetésével mintegy újraírja a történteket.

A rendelkezésre álló okiratokból egyértelmű, hogy az I.r. alperes és polgármesterének szándéka egyértelműen arra irányult, hogy saját ellenőrzésük alatt tartva, önkormányzati pénzügyi forrásokból, önkormányzati tulajdonú épületben egy alapítványi iskolát hozzanak létre, ami helyi önkormányzati feladatokat lát el. Nem véletlen, hogy nem csupán az I.r. alperes előkészítő irataiban, a felperes által becsatolt képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveiben foglalt képviselői hozzászólásokban, hanem még az alapítványi iskola igazgatójának kétszer megejtett tanúvallomásában is kihangsúlyozásra került, hogy az alapítványi iskolában is jászladányi gyerekek tanulnak, az alapítványi iskola lényegében önkormányzati feladatokat lát el, így az itteni tanulókat az önkormányzatnak támogatnia kell. Ha mindez így van, az alapítványiban tanuló jászladányi gyerekekért érzett felelőssége, az önkormányzati feladat alapítványi ellátása miért nem vezette az I.r. alperest a közoktatási megállapodás megkötésére? Azért, mert akkor nem tarthatta volna fenn legalább a látszatát annak, hogy célzatosan, tudatosan szegregál?

Azt, hogy az I.r. alperes és polgármesterének szándéka mire irányult, az általuk becsatolt támogatói nyilatkozatok is példázzák, amelyek az alábbi szöveggel kerültek aláírásra: „támogatom a Jászladány nagyközség Önkormányzat és Polgármesterünk azon szándékát, hogy Jászladányon a jelenlegi önkormányzati iskola mellett magán vagy alapítványi iskola is létesüljön”. A több ezer aláíró mondja, nem a felperesek állítják, hogy a szándék az I.r. alperesé volt. Az már csak nyelvhelyességi kérdés, hogy nem létesülésre, hanem létesítésre lehet csak szándékunk.

A per során bebizonyosodott, hogy a közoktatási megállapodás tartalmi elemeinek megfelelő megegyezés áll fenn az alperesek között.

1. az I.r. alperes véleményezi az alapítványi iskola pedagógiai programját, ott olyan oktatás folyik, amit az I.r. alperes képviselőit magában foglaló kuratórium előír.
2. a tanulók számát a bérelt terület nagysága, a termek száma határozza meg, amit a felek a bérleti szerződésben rendeztek.
3. a fenntartói irányítást az I.r. alperesi képviselők II.r. alperesi kuratóriumi tagsága és az I.r. alperes előtti beszámoltatás révén valósítják meg.
4. a szerződést 10 évre kötötték meg.
5. a kiegészítő támogatásokat a táblázatban tüntetjük fel. Az alapítványi iskolába járó gyerekek étkezési hozzájárulása lényegében fedezi a tandíjukat.

Az I.r. alperes a bérleti szerződésben eladdig az önkormányzati iskola használatában álló oktatási tárgyi eszközöket (számítógépek, térképek és televízió) is az alapítványi iskola rendelkezésére bocsátott. Ennek értékét a perben pontosan meghatározni nem tudtuk, mert erre adatot az alperesek nem közöltek. Közölte viszont a II.r. alperes, hogy jelenleg kb. 7 millió forint vagyona van. Kérdés, hogy ha ekkora vagyona, akkor miért kért és kapott az I.r. alperestől csupán a tavalyi tanévben több mint 8 millió forintot? Miért támogat az önkormányzat egy olyan alapítványt, amely erre a támogatásra nem szorul rá?

A tanévenkénti kiegészítő támogatások mértéke az alábbiak szerint alakult. )Nincs adat arra, hogy a bérleti díjat felemelték volna. A bérleti díj az 59/2002. (III.12.) sz. képviselő testületi határozat 3. pontja szerint „két évre előre 1 millió forint”.)

Az alapítványi iskolába járó gyerekek helyzete a tárgyi feltételek tekintetében előnyösebb volt, hiszen mindannyian, valamennyi évfolyamon hozzájutottak szaktantermekhez, tornateremhez, és egy felújított iskolaépülethez. Az önkormányzati iskolába járó gyerekek ezzel szemben csupán 1-3. évfolyamon jutottak hozzá a felújított iskolaépülethez. Ugyanakkor ezeken az évfolyamokon sem szaktantermi ellátottságuk, sem pedig tornatermi ellátottságuk nem volt helyben biztosítva. Tornaórát számukra csupán a távolabb eső Baross utcai épületben biztosított az iskolafenntartó I.r. alperes.

Ahogy az OKÉV 2004. január 27-i vizsgálati zárójelentése megfogalmazta: a tárgyi feltételekben fennálló különbségeken túl voltak olyan személyi feltételekben megjelenő különbségek is, amelyek az önkormányzati iskolába járó gyerekek pszichés és morális fejlődésére is hátrányosan hatottak, és hatnak jelenleg is. Ez a különbség az alapítványi-önkormányzati épületrészekben megvalósuló elkülönítésből, ill. az elkülönítés etnikai hovatartozást (cigány arány) és vagyoni, társadalmi helyzetet (hátrányos helyzetű szegény c. jobb módú) leképező jellegéből tevődik össze. Az elkülönítés nem a diákok és szüleik szabad választásán alapul, hiszen az önkormányzati iskolában maradt gyermekek szüleinek túlnyomó része nincs és nem is volt olyan helyzetben, hogy az alapítványi iskola tandíját (korábban havi 3000, jelenleg havi 4000 forint) megfizessék, azaz az alapítványi iskolát válasszák.

Szintén az OKÉV vizsgálat hívja fel a figyelmet egy további, az oktatás megszervezésével kapcsolatos hátrányra is. Ez abból adódik, hogy az alapítványi iskolának történő bérbeadás megbontotta az önkormányzati iskola alsó tagozatán az addig alkalmazott, „pedagógiai szakaszonként megvalósított egységes iskolaszervezést”.

Hosszabb távon a gyerekek elkülönítése pontosan azt a konfliktus helyzetet mélyíti el, amelynek elkerülését a polgármester eredeti javaslatában szükségesnek tartott. Amennyiben cigány és nem cigány, szegény és jómódú gyerekek az iskolában nem találkoznak, ez későbbi egymás mellett élésükre negatív hatással van.

A 2004-es költségvetési évtől az alperes a polgármester kezdeményezésére a bérleti szerződésben foglalt egyoldalú kötelezettségvállaláson túl további, a települési költségvetésben foglalt, és a település anyagi helyzetéhez képest jelentős anyagi eszközökkel is támogatja az alapítványi iskolát, ill. a II.r. alperest. A 2006/2007-es tanévben az iskolának kb. 7,5 millió forint önkormányzati támogatás jutott. Eközben az önkormányzati iskolának az 55/2007. sz. ÖK határozat szerint a forráshiány csökkentése érdekében az addigi kötelezettségvállalást visszavonták az általános iskola dologi kiadásai (taneszköz norma) tekintetében, 2 millió forint értékben.

Az önkormányzati általános iskola dologi kiadásaira előirányzott pénzeszközök évközbeni csökkentése a 65/2005. sz. ÖK határozat szerint 2.598.000 forint volt. Ebben az évben is jutott azonban támogatás a II.r. alperesnek, ill. az alapítványi iskolának.

2006. február 14-én az I.r. alperes elutasította az önkormányzati iskola 400.000 forintos tankönyv támogatás iránti kérelmét (49/2006. ÖK. Határozat). Az indok: az alapítványi iskolában is kérhetnének, és így a várható kiadás elérhetné a 1,5 millió forintot is. Az I.r. alperes tehát azért tagadta meg a 65%-ban mélyszegény gyereket oktató saját iskolájától a tankönyvtámogatást, mert nem tudta volna alapítványi iskolát is azonos bánásmódban részesíteni. Az egyébként tisztázatlan, hogy miért költött volna közel háromszor annyit az alapítványi iskolára az önkormányzat, mint a sajátjára (1.5 millió mínusz 400 ezer)

Az I.r. alperes természetesen szabadon gazdálkodhat a bevételeivel. Ennek a szabad gazdálkodásban megnyilvánuló, önkormányzatisághoz fűződő alkotmányos jognak más alkotmányos alapjogok azonban korlátokat szabnak – ilyen korlát pl. a szegregált gyerekek emberi méltósághoz és egyenlő bánásmódhoz való joga. Nemcsak a józan észnek és az átlagemberek erkölcsi érzékének mond ellent az, hogy az I.r. alperes úgy lát el egy számára állítólag nem kötelező feladatot – a II.r. alperes fenntartásában működő iskola épületének működtetését és diákjainak rászorultság nélküli anyagi támogatását – hogy közben a kötelező feladatából eredő szolgáltatás színvonalát csökkenti – azaz az önkormányzati iskola diákjainak fizikai elhelyezését alacsonyabb színvonalon biztosítja, mint az alapítványi iskolába járókét, ill. mint a korábban az önkormányzati iskolába járókét, és inkább elmulasztja a szociálisan rászoruló önkormányzati iskolások könyvbeszerzésének támogatását, ha az alapítványi iskolásoknak nem adhat hasonló támogatást. Ez a különbségtétel egyben jogszabályt is sért: a szegregált cigány és mélyszegény gyerekek, és a nem szegregált nem cigány és jobb módú gyerekek közötti közvetlen hátrányos megkülönböztetéshez vezet.

1. Az elkülönítés alapja, a védett tulajdonság: etnikai és társadalmi/vagyoni helyzet. Míg az önkormányzati iskolában a tanulók túlnyomó többsége cigány, és 61%-a halmozottan hátrányos helyzetű, addig az alapítványi iskolában a tanulók meghatározó része a többségi etnikumhoz tartozik, és 14%-uk halmozottan hátrányos helyzetű.

2. Az összehasonlítandó csoport: a valójában fennálló közoktatási megállapodás szerint az alapítványi-önkormányzati és az önkormányzati iskolások.

3. A hátrány

Az önkormányzati iskolától elvont, illetve a nekik az alapítványi iskola miatt nem folyósított támogatások felperesek által ismert összege 4.998.000 forint. A fizikai elhelyezésben fennálló különbségeket az OKÉV szakvéleménye rögzíti. Az oktatás minőségével kapcsolatban Tuza Tibor szakvéleményére hivatkozunk.

A HH és HHH tanulók önkormányzat által számított arányait kontrolláltam, azok helytállóak. Egyben egyértelművé teszik az iskolák közötti szegregáció tényét.

Az SNI tanulók arányainak közlése azonban pontatlan, s az eltérés is más értelmezést kíván. … A Móra iskolában tehát több mint ötször, közel hatszor annyi SNI tanuló van, mint az Antal iskolában! Az összes SNI tanuló arányain belül ez azt is jelenti, hogy az 59 fő az összes 91 %-a, a 6 fő pedig az összes 9 %-a, tehát a különbség 82 %. Az integrált oktatás vonatkozásában a Móra iskolában 59-ből 34 tanuló, azaz 58 % integráltan oktatott, az Antal iskolában pedig 6-ból 6, azaz 100 % integráltan oktatott, tehát ebben a vonatkozásban a különbség 42 %. – Ezeknek az arányoknak a tükrében egyértelműek a szignifikáns, sőt durva eltérések.

Érthetetlen, hogy az alapítványi iskola létesítésekor miért kellett két telephelyen megtartani az önkormányzati iskolát, miért nem a Baross úti épületet adta bérbe az alapítványi iskolának az önkormányzat, amely esetben az önkormányzati iskola egy épületben működhetett volna tovább. Ebben az esetben az a jogos vád sem érhetné az önkormányzatot, hogy saját iskolája felső tagozatának rosszabb körülményeket biztosított, mint az alapítványi iskolának. A periratokban szereplő adatok alapján a Baross úti épület elegendő lett volna az alapítványi iskola tanulócsoportjai számára. Milyen magyarázatot tud adni az önkormányzat erre az érthetetlen, saját iskolája számára kedvezőtlenebb feltételeket biztosító megoldásra?


Érthetetlen, milyen alapon minősíti az Ének-zene és az Informatika tantárgyakat azzal az önkormányzat, hogy „ezek a tantárgyak egyelőre nem kulcs tantárgyak”! És egyben negligálja ezzel azt a problémát, hogy saját iskolájában hiányoznak ezen tantárgyak szaktanárai. Nem vonható kétségbe, hogy a különböző kompetenciák, az egyes műveltségi területek vagy tantárgyak egyenrangúak. Az igaz, hogy van három olyan kompetencia-terület (Szövegértés-szövegalkotás, Matematika-logika és Informatika vagy IKT), amelyek fejlettségétől függ, hogy milyen eredménnyel végezhető bármely más kompetencia-területen a fejlesztés, ezekre tehát minden egyéb fejlesztő tevékenységben, vagy ha úgy tetszik: tantárgyban szükség van, ám ez nem jelenti azt, hogy minden egyéb másodrangú. Csupán azt jelenti, hogy a Szövegértés, a Matematika és az Informatika minden más képesség és kompetencia fejlesztésében, illetve minden más tantárgyi munkában közreműködik. – Szerencsés lett volna, ha a 2007. évi adatokat közlő, 2008. január 25-én kelt önkormányzati helyzetelemzés a NAT 2007 alapdokumentumot is figyelembe veszi. Akkor nem következhetett volna be ez az érthetetlen félremagyarázás a humán-erőforrás hiányok mentegetésére. – Tény, hogy a szakember-ellátottság rosszabb az önkormányzati iskolában, mint az alapítványi iskolában.
A tanórán és iskolán kívüli programokban (napközi, szakkör, kirándulás, táborozás) való részvétel elégtelen.

1. A HH, a HHH és az SNI tanulók eltérő arányai miatt a Móra iskolában sokkal több és bonyolultabb feladat megoldására van szükség, amit a MÁK támogatása is elismer. Az önkormányzati kimutatásban szereplő 2008. évi adatok szerint az Antal Mihály iskolában egy tanulóra 223.744 Ft MÁK támogatás jutott, a Móra iskolában pedig egy tanulóra 273.601 Ft MÁK támogatás jutott. A különbség tanulónként 49.857 Ft, amit a HH, HHH és SNI tanulók magasabb száma magyaráz.

Tehát akkor, amikor a Móra iskolában (számítási eljárástól függően) 20-25 %-kal magasabb az egy tanulóra jutó, az önkormányzati többlet támogatást is magában foglaló költségvetési összeg, miközben a HH és HHH arányok 33-61 %-kal magasabbak, a nagyobb költségvetési ráfordítás még feladat-arányosnak sem mondható. Feladat-arányosan hozzávetőlegesen másfélszer annyi állami és önkormányzati költségvetési összeget kellene biztosítani a Móra Iskolában, mint amennyi összes költségvetési bevétel van az alapítói, önkormányzati és egyéb bevételekkel együtt az Antal iskolában. Feladat-arányosan tehát az egy tanulóra jutó állami és önkormányzati költségvetési összeg különbsége is eléri, vagy meghaladja a 25 %-ot az önkormányzati iskola kárára. Ez a feszültség oldódna abban az esetben, ha az önkormányzat által az Antal iskola számára biztosított támogatást is a Móra iskola kapná meg, mint az önkormányzat saját fenntartású iskolája. Ebből az összegből meg lehetne oldani a hiányzó humán erőforrás feltöltését, illetve a Móra iskola esetén feltétlenül szükséges pedagógiai kisegítő szakalkalmazottak (pedagógiai, szociális asszisztens) foglalkoztatását.

2. Lényegében a tanulócsoportok száma határozza meg az iskola költségvetését, a tanterem-szükségletet, dologi kiadásokat és a tanulócsoportok számához rendelt szakember-szükségletet. Ha a költségvetési ráfordítást a tanulócsoportok számával osztjuk, akkor a Móra iskolában mindössze 13-15 %-kal magasabb az egy tanulócsoportra jutó költségvetési ráfordítás, ami feladat-arányosan még kedvezőtlenebb képet mutat az önkormányzati iskola kárára, hiszen az iskoláztatás táblázatában kimutatott eltéréseknek (33% és 61%) csupán töredékével (13-15%) magasabb az egy tanulóra jutó összeg.

Az önkormányzati helyzetelemzés (a 20. oldalon) beszámol arról, hogy 2005/2006-tól 2006/2007-ig a Móra iskolában az évfolyamismétlők aránya megduplázódott, a 250 óránál többet hiányzók aránya közel húsz-szorosára (!) emelkedett, továbbá csökkent az érettségit adó középiskolákban továbbtanulók aránya. Vagyis minden érdemi eredményességi mutató romlott.

Az országos átlagtól való nyolc-kilenc százalékos eltéréstől kezdődően már szignifikáns eltérésről beszélünk. Amennyiben a szignifikáns eltérés alulteljesítést jelent, az iskola és fenntartója köteles intézkedési tervet készíteni az alulteljesítés felszámolására. Amennyiben az eredmények évről évre javuló tendenciát mutatnak, akkor sikeres az intézkedési terv; ha nem, akkor új intézkedési tervre van szükség.

Az alapítványi iskola 6. évfolyamán 2006-ban még nem volt mérés, ezért csak a 8. évfolyamok adatai hasonlíthatók össze önmagukban és fejlődésükben. – 2006-tól 2008-ig Szövegértés 8. évfolyam tekintetében az alapítványi iskolában -42-ről + 3-ra, azaz -8,5 %-ról +0,6 %-ra javultak az eredmények. Az önkormányzati iskolában -196-ról -193-ra, ennek megfelelő -39,4 %-ról -38,1 %-ra módosultak az eredmények. A továbbra is rendkívüli alulteljesítés miatt azonban ez a több mint egy százalékos javulás még nem tekinthető reménykeltőnek, különösen akkor nem, ha az alapítványi iskola több mint kilenc százalékos javulásával vetjük össze, nem is beszélve annak országos átlagot elérő eredményéről. Még figyelmeztetőbb jelenség, hogy a nevezett eredményeknek a két iskola közötti különbsége 30,9 %-ról 38,7 %-ra növekedett, tehát egyértelmű a két iskola közötti eredmények különbségének a növekedése.

Ugyanezen idő alatt Matematika 8. évfolyam tekintetében az alapítványi iskolában -23 maradt az eltérés, amit azonban az országos átlagnak megfelelő pontszám-növekedéssel (+3 pont) ért el, így arányaiban jelentéktelen mértékben ugyan (-4,7 %-ról -4,6 %-ra), de javított. Az önkormányzati iskolában -173-ról -179-re, annak megfelelően -35 %-ról -36 %-ra növekedett az országos átlagtól való eltérés. Ami a két iskola közötti több mint 30 %-os különbséget is növelte. Tehát a rendkívüli alulteljesítés mellett megint csak egyértelműen növekednek a két iskola közötti eredmény-különbségek.

Nem mutatható ki javulás a Móra iskolában olyan módon sem, ha megvizsgáljuk, hogy a 2006. évi 6. évfolyam 2008-ban, amikor már 8. évfolyam volt, mennyivel lépett előre. Ez az évfolyam matematika vonatkozásában megőrizte a -179 pontos, annak megfelelő -36 %-os elmaradást az országos átlagtól, tehát nem lépett előre annak ellenére sem, hogy négy pontot javított, mert az országos átlag is négy ponttal javult. Szövegértés vonatkozásában -175-ről -193-ra, annak megfelelően -34 %-ról -38 százalékra növelte elmaradását, ill. alulteljesítését.


Heterogén tanulói csoportokban, azaz integrált oktatás esetén a teljesítmény különbségek potenciális energiát jelentenek a tanulók motivációjában. Az élen járók azért küzdenek, hogy megtarthassák előkelő helyezésüket, az alattuk teljesítők pedig azért küzdenek, hogy utol érjék az élen járókat. Hiszen amire a tanulótárs képes, arra ők is képesek lehetnek. Homogén, illetve viszonylag homogén tanulócsoportban nincsenek érdemi teljesítmény különbségek, hol az egyik, hol a másik tanuló teljesít jobban egyes tevékenységekben, így nincs, ami motiválja a tanulókat a jobb teljesítmény elérésére. Az általános közvélekedéssel ellentétben a jó tanulók homogén csoportjában sincs közvetlen motiváció, mert szinte mindenki tud annyit, mint a másik. A távoli célok pedig az általános iskolás gyerekeket még nem motiválják kellően. Itt a kortárs csoport hatása erősebb, mint az iskolai, pedagógusi elvárások, és az integrált tanulócsoportokban sokkal erősebb a kortárs csoport ösztönző hatása, mint a homogén csoportban.

Nyilvánvaló, hogy a sok HHH gyereket foglalkoztató Móra iskolában alacsonyabb az ún. hozott pedagógiai érték, tehát lényegesen magasabb kell, hogy legyen az ún. hozzáadott pedagógiai érték az optimális fejlesztés, növekvő teljesítményszint eléréséhez.
Amennyiben nem történik előrelépés, akkor az elsősorban a szegregációban, másodsorban a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok és más szakemberek elégtelen feladatvégzésében kell keresni a probléma okát. Felmerül a kérdés, hogy milyen képzéseken fejlesztették tovább a módszertani kultúrájukat a Móra iskola pedagógusai, miért nem tudnak javuló tanulói teljesítményeket biztosítani.”