Az első fokú ítéletet követően a CFCF közérdekű eljárást indított Hajdúhadház önkormányzata és a Földi Általános Iskolája ellen, mert intézkedéseikkel a két általános iskola közötti cigány etnikai arányok közötti különbségeket növelték tovább úgy, hogy az a Bocskai Általános Iskolában etnikai szegregációhoz vezetett volna az első osztályosok körében. Az EBH a másodfokú bírósági döntésre hivatkozva elutasító döntést hozott. A határozatot a CFCF a Fővárosi Bíróságon megtámadta, és azt a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően azt az EBH saját hatáskörben módosította.

Hajdú-Bihar Megyei Bíróság részére 

4025 Debrecen 

Széchenyi u. 9. 

Tisztelt Hajdú-Bihar Megyei Bíróság!

Alulírott (székhelye: 1093 Budapest, Lónyay utca 34. III/21.) felperes Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány - képviselője: Ujlaky András kuratóriumi elnök meghatalmazással igazolt képviselője: dr. Farkas Lilla ügyvéd (1093 Budapest, Lónyay utca 34. III/21.) útján a Hajdúhadház Város Önkormányzata (4242 Hajdúhadház, Bocskai tér 1.) alperes ellen az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapítása iránt indítandó perében az alábbiakat adjuk elő. 

I. Tényállás
Alapító okirata szerint (F/1. alatt csatolva) az alperes fenntartásában működik a város két általános iskolája, a Bocskai István Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és a Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskola. Mindkét iskolában szegregálják az ún. tagiskolákban oktatott cigány gyerekeket. Az iskolákban tett látogatásuk alapján a felperes munkatársai: Ujlaky András, Mohácsi Erzsébet és a jogi képviseletet ellátó dr. Farkas Lilla ügyvéd az F/2. szám alatt az iratokhoz csatolt tényfeltárási jelentésben többek közt e szegregációt alátámasztó tényeket  tapasztaltak. 

A Dr. Földi János Művészeti Általános Iskola főépületében (4242 Hajdúhadház, Jókai u. 1.-3.) tanuló gyerekeknek az Alapítvány munkatársainak észlelése alapján kb. 90%-a nem cigány. A tablókon látható tanulók (fényképei és nevei) alapján is kb. ugyanez az arány állapítható meg. A tagépületekbe ezzel szemben szinte kivétel nélkül cigánygyerekek járnak, ezt erősítik meg a tablók, a személyes észlelés, a gyerekek és a tagozatvezetők elmondása is. A 2. sz. tagépületben, a Szabó Gábor utca 7. sz. alatti alsó tagozaton szinte kizárólag roma gyerekeket oktatnak. Ugyanez a helyzet a Dr. Földi János utca 57. sz. alatti 3. sz. tagépületében (az ún. „Költségvetésiben”) is. 

A Bocskai István Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola főépületében (4242 Hajdúhadház, Szilágyi Dániel u. 2.-4.) a cigány gyerekek aránya szemmel láthatóan magasabb, mint a Földiben. Itt már bevezették az integrált oktatást alsó tagozatban 1, 2. és 3. osztályban. Ezekben az osztályokban kb. 25 %-a cigány a gyerekeknek. 

A tagépületekbe szinte kivétel nélkül cigány gyerekek járnak, ezt erősítik meg a tablók, a felperes munkatársainak személyes észlelése, a gyerekek és a tagozatvezetők elmondása is, valamint a költségvetési támogatások fajtája. Az alperes által rendelkezésre bocsátott adatok szerint a 2005/2006-os tanévben a Bocskaiban etnikai oktatásban évfolyamonként az alábbi számban vesznek részt gyerekek: 

A Bocskai Kossuth utca 3. sz. alatti tagépülete 11 osztályában szinte kizárólag cigány gyerekeket oktat. A Bocskai Rákóczi út 50. sz. alatti speciális tagozatán alig néhány nem cigány gyereket látni az osztálytermekben és a tablókon egyaránt. 

Mindkét alperesi fenntartású iskolában szegregálják a cigány tanulókat, noha a Bocskaiban a szegregáció mértéke kisebb. Egyik iskola tagépületeiben sincs tornaterem, a gyerekek tornatermi tornaórákhoz való hozzájutása korlátozott, s ugyanez áll a számítógépekhez való hozzájutásra is. A fizikai elkülönítés fennáll az elmúlt tíz év erőfeszítései ellenére is, s a Földiben nem látni a változtatás igényét sem. A tényfeltárás adatai szerint az alperes az idősek és szellemi sérült lakosok érdekében mentálhigiénés többletszolgáltatásokra kért és kapott pályázati pénzt kistérségi együttműködés keretében, kaptak az iskolák is számítástechnika teremre, illetve teljes tetőszerkezet felújításra, valamint épült középiskola is néhány éve – az alperes tehát jelen per szempontjából releváns költségvetési forrásokkal rendelkezett, illetve azokhoz hozzájutni kívánt. Ehhez képest az alperes csupán a Bocskai István Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában igényel integrációs fejkvótát, s hajt végre 1, 2. és 3. osztályban, a főépületben integrációt. Az integrációs fejkvótát a hátrányos helyzetű tanulók után lehet igényelni, s szociológiai kutatásokból ismert, hogy a cigány gyerekek jelentős része egyben hátrányos helyzetű is, azaz pl. szüleinek munkaerő piaci helyzete miatt gyermekvédelmi támogatásban részesül. E körben releváns, hogy a „cigány családokban élő eltartott gyerekek csaknem a fele olyan háztartásban él, ahol nincs egyetlen aktív kereső sem (az összehasonlító nem cigány adat: tíz százalék)” (Kertesi Gábor: A társadalom peremén, Romák a munkaerőpiacon és az iskolában, Budapest, 2005, 107. o, csatolva F/3. alatt). A cigány és nem cigány gyerekek szüleinek munkaerő piaci helyzetére vonatkozó adatok egyben azt is jelzik, hogy a cigányok nagyobb arányban esnek az integrálandó tanulók körébe. 

A városban legalább 2000 óta vita folyik a cigány gyerekek iskolai elkülönítéséről. Az alperes képviselőinek, az iskolák vezetésének, a tanároknak és a helyi cigányság legitim vezetőinek bevonásával több kívülálló civil szervezet kezdeményezett, és folytatott egyeztető tárgyalásokat. A Public Interest Law Initiative nevű civil szervezet szervezésében két alkalommal ültek asztalhoz: 1. Béres László polgármester és Takács László oktatási referens részvételével 2004. március 3-án, 2. Pataki Anita helyettes jegyző részvételével 2004. június 9-én. Ezen megbeszélések rövid leírását összegyűjtve F/4. szám alatt csatoljuk az iratokhoz. Az eddigi tárgyalások azonban lényegi elmozduláshoz nem vezettek, sőt, ahogy a helyzetet ismerő Tuza Tibor szakértő jelentéseiben - amelyeket F/5. szám alatt csatolunk - leírta, mára szinte kilátástalanná vált a szegregációs krízis. 

Jelen perben a felperes álláspontja szerint az alábbi kérdéseket szükséges megválaszolni: 

Elkülönítetten oktatják-e az alperes fenntartásában működő iskolák főépületein kívül (az ún. cigány tagozatokon) a cigány gyerekeket a nem cigány gyerekektől? 

Jogszabály lehetővé teszi-e ezt az elkülönítést? 

II. A kereset jogszabályi alapja 

 
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kötv.) 4/A § (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelménye a közoktatás valamennyi szereplőjére vonatkozik, valamennyi szegmensét és folyamatát át kell, hogy hassa. Az idézett rendelkezés szerint a „közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlő bánásmód követelményét kötelesek megtartani”. 

A Kötv. 4/A. § (2) bekezdése értelmében pedig „az egyenlő bánásmód követelménye alapján a közoktatásban minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levő más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban”. Végül, a Kötv. 4/A. § (5) bekezdése értelmében a fenti rendelkezések alkalmazása során az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell. 

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-a értelmében a közoktatás ellátása önkormányzati alapfeladat. A helyi önkormányzatok feladat ellátási kötelezettségét a Kötv. VI. fejezete szabályozza. A Kötv. 85. §-ának rendelkezései – kiemelten a (4) és a (7) bekezdések - egyértelművé teszik, hogy a helyi oktatáspolitikát a helyi önkormányzat alakítja ki, s hogy nem csupán elvárásokat, hanem feladatokat is megfogalmaz az általa fenntartott oktatási intézmények felé. A Kötv. 102. § (2) bekezdésében határozza meg a fenntartói irányítás terjedelmét. Ezek szerint a fenntartó 

a) dönt a közoktatási intézmény létesítéséről, gazdálkodási jogköréről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról, nevének megállapításáról; 

b) meghatározza a közoktatási intézmény költségvetését, továbbá a kérhető költségtérítés és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit; 

c) meghatározza az adott tanítási évben az iskolában indítható osztályok, napközis osztályok (csoportok), a kollégiumban szervezhető csoportok számát, továbbá engedélyezi a maximális létszámtól való eltérést; 

d) a minőségirányítási programban meghatározottak szerint működteti a minőségfejlesztés rendszerét, továbbá rendszeresen - ha jogszabály másképp nem rendelkezik, négyévenként legalább egy alkalommal - ellenőrzi a közoktatási intézmény gazdálkodását, működésének törvényességét, hatékonyságát, a szakmai munka eredményességét; 

e) megbízza a közoktatási intézmény vezetőjét, és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat; 

f) jóváhagyja a közoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatát, minőségirányítási programját, valamint a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programját, házirendjét, az általános művelődési központ pedagógiai-művelődési programját; 

g) értékeli a nevelési-oktatási intézmény foglalkozási, illetve pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiai-szakmai munka eredményességét. 

A Kötv. 103. § (1) bekezdése értelmében a fenntartó a szervezeti és működési szabályzat, a házirend és az intézményi minőségirányítási program jóváhagyását akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályt sért. A (2) bekezdés a, pontja szerint pedig a nevelési, illetve pedagógiai program jóváhagyását akkor tagadhatja meg, ha az  nem felel meg az e törvényben előírt követelményeknek. A felperes álláspontja szerint a jogszerűség vizsgálatánál a Kötv. 4/A. §-át is figyelembe kell venni, annak megsértése is ugyanolyan jogsértésnek minősül, mint pl. a maximális osztály létszámra vonatkozó rendelkezés megsértése. A Kötv. 104. §-a értelmében az ellenőrzés nem csupán a közoktatási anyagi jogi szabályokra, hanem az eljárási rend betartására is vonatkozik. Mind az anyagi, mind pedig az eljárásjogi szabályok megsértése esetén is lehetősége van a fenntartónak a jogszabálysértő döntések orvoslására. Az idézett rendelkezés (4) bekezdése értelmében a fenntartó a nevelési, illetve pedagógiai program végrehajtását, a közoktatási intézményben folyó szakmai munka eredményességét a) az önkormányzati pedagógiai-szakmai szolgáltatást ellátó intézmény által végzett pedagógiai mérések, értékelések, illetőleg az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő által készített szakértői vélemény, továbbá az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga eredményei, illetve b) a közoktatási intézmény által készített beszámoló alapján értékelheti. Az (5) bekezdés szerint a közoktatási intézmény tanévenként, évenként egy alkalommal kötelezhető arra, hogy tevékenységéről átfogó beszámolót adjon a fenntartónak, míg a (6) bekezdésben foglaltak előírják, hogy a fenntartó köteles nyilvánosságra hozni a nevelési-oktatási intézmény munkájával összefüggő értékelését. 

A 2004. január 27. napján hatályba lépett, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. § (2) bekezdése szerint jogellenes elkülönítésnek minősül az a magatartás, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól - tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül - elkülönít. A 4. § b, pontja értelmében az Ebktv. hatálya kiterjed a helyi önkormányzatokra és ezek szerveire, míg a g, pont értelmében a közoktatási intézményekre is. A 8. § kiterjed a faji hovatartozásra (b, pont), a bőrszínre (c, pont) és az etnikai kisebbséghez való tartozásra (e, pont), melyek a perbeli iskolákban a szegregáció alapját adják. 

A felperes álláspontja szerint a cigány gyerekek nem csupán etnikai kisebbséghez való vélt vagy valós tartozásukban, hanem ezzel szoros összefüggésben bőrszínükben is eltérnek a többségi, nem cigány gyerekektől.  Miután a magyar jog nem definiálja a faj fogalmát, a felperes álláspontja szerint e körben az 1969. évi 8. törvényerejű rendelet (A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről New Yorkban 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény kihirdetéséről) 1. cikkében foglaltak kiemelt relevanciával bírnak, s megvilágítják a felperes által hivatkozott védett tulajdonságok közötti kapcsolatot. Eszerint „a ’faji megkülönböztetés’ kifejezés minden olyan különbségtételt, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést jelent, amelynek alapja a faj, a szín, a leszármazás, a nemzetiségi vagy etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális téren vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának megsemmisítése vagy csorbítása. 

Az oktatásra vonatkozó fejezet az alábbi, a kereset szempontjából releváns rendelkezéseket tartalmazza. A 27. § (3) bekezdés a, pontja értelmében 

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy vagy csoport jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban. 

Az Ebktv. 12. §-a szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények személyiségi jogi per során érvényesíthetők. A Ptk. 76. § szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti - többek között - az egyelő bánásmód követelményének megsértése is. 

A 20. § (1) bekezdés c) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert indíthat a társadalmi és érdekképviseleti szervezet is, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. A miniszteri indokolás kiemeli, hogy a közérdekű perindítás feltétele, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapuljon, amely a személyiség lényegi vonásának tekinthető, vagyis a személyiség lényegéhez közvetlenül kapcsolódjon. Kiemeli továbbá, hogy az Alkotmánybíróság eddig a vallási vagy más világnézeti meggyőződést, illetve a nemzetiségi vagy etnikai hovatartozást tekintette a személyiség ilyen lényegi vonásának. 

A személyhez fűződő jogok - így az egyenlő bánásmód követelményének - megsértése jogkövetkezményeit a Ptk. tartalmazza. 84. § (1) bekezdés értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: 

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; 

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; 

c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; 

d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését. 

A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről rendelkezik az integrációs felkészítésről. 

39/E. § (1) Integrációs felkészítésben vesznek részt azok a képesség kibontakoztató felkészítésben részt vevő tanulók, akik egy osztályba, osztálybontás esetén egy csoportba járnak azokkal a tanulókkal, akik nem vesznek részt a képesség kibontakoztató felkészítésben. Az integrációs felkészítés megszervezése nem járhat együtt a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók összevonásával. E rendelkezések alkalmazásában a tanulók összevonását jelenti, ha 

a) a településen egy iskola működik, évfolyamonként egy vagy több osztállyal és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók osztályon, osztálybontás esetén csoporton belüli aránya meghaladja az ötven százalékot, 

b) a településen több iskola működik, és azok közül bármelyikben a halmozottan hátrányos helyzetű valamennyi tanuló létszámának az iskolába járó összes tanuló létszámához viszonyított aránya huszonöt százalékkal magasabb, mint az összes iskolában a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók létszámának az összes iskolába járó tanulók létszámához viszonyított aránya, 

c) az iskolában évfolyamonként több osztály működik, és évfolyamonként az egyes osztályokban a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók létszámának az osztályba járó összes tanuló létszámához viszonyított aránya eltérő az osztályok között, amennyiben ez az eltérés meghaladja a huszonöt százalékot." 

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában iskola alatt mindig az azonos típusú iskolát kell érteni, beleértve a többcélú intézménynek az iskola típusának megfelelő intézményegységét is. 

(3) Az integrációs felkészítés az általános iskola első és ötödik, illetve a szakiskola kilencedik évfolyamain indítható. 

(4) Az integrációs felkészítésre egyebekben a 39/D. §-ban foglaltakat kell alkalmazni 

Az integráció megvalósításának lépéseit az Oktatási Miniszter 27480/2003. közleménye tartalmazza, melyet magyarázattal együtt az alábbi internetes címen tettek közzé: http://www.om.hu/main.php?folderID=126&articleID=1786&ctag=articlelist&iid=1. 

A Kötv. 121. § (1) bekezdésének 14. pontja szerint hátrányos helyzetű gyermek, tanuló az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak. Ezen belül halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen, feltéve, hogy a szülő a gyermek, tanuló után rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult, továbbá az a gyermek, az a tanuló, akit tartós nevelésbe vettek. 

A 16. pont határozza meg az integrációs felkészítést, mely az esélyt teremtő nevelésnek és oktatásnak az oktatási miniszter által kiadott oktatási program alkalmazásával történő megszervezése, melyben a szociális helyzetükből és fejlettségükből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából részt vevő gyermekek, tanulók a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban, osztálybontás esetén azonos csoportban vesznek részt a foglalkozáson, illetve tanulnak, oly módon, hogy az érintett gyermekeknek, tanulóknak a többi gyermekekhez, tanulókhoz viszonyított aránya nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározott mértéket. 

III. A bizonyítási kötelezettség megosztottsága 

A felperes keresetének tárgya az egyenlő bánásmód követelményének megsértése. Az Ebktv. 12. §-a értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények különösen személyiségi jogi per során érvényesíthetőek. Az Ebktv. 19. §-a értelmében azonban a Pp. általános szabályaitól jelentősen eltérő a bizonyítási kötelezettség megoszlása az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban. Miután az ilyen eljárások közé tartoznak a személyiségi jogi perek is, a fenti rendelkezést esetünkben is alkalmazni szükséges. 

Az Ebktv. releváns rendelkezése az alábbiakat tartalmazza:  

19. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell bizonyítania, hogy 

a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, és 

b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. 

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak bizonyítása esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy 

a) megtartotta, vagy 

b) az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani 

az egyenlő bánásmód követelményét. 

A miniszteri indokolás szerint a törvény előírja, hogy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult bizonyítja, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, és hogy rendelkezik a törvény 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal. A felperesi oldal sikeres bizonyítása esetében az alperes kimentési bizonyítást folytathat le: mentesül a jogsértés megállapítása alól, ha bizonyítja, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében azt nem volt köteles megtartani. 

Az Ebktv. 19. §-a kategorikusan fogalmaz. A sérelmet szenvedett félnek, illetve az érdekében fellépő közérdekű igényérvényesítőnek csupán a rendelkezésben meghatározott két tényt kell bizonyítania. A kimentési bizonyítás célja az, hogy kizárja a védett tulajdonság és a hátrány közötti ok-okozati összefüggés meglétét. Az okozati összefüggést az alperes azzal tudja kizárni, hogy bizonyítja: megtartotta, vagy a perbeli jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében foglalt tényállásnak csupán egyes elemeit kell a felperesnek bizonyítania, hogy pernyertes legyen. 

A kimentési bizonyítás csak akkor vezethet eredményre, ha az alperes sikeresen bizonyítja, hogy a védett tulajdonság (faji hovatartozás, bőrszín, etnikai kisebbséghez való tartozás) semmilyen módon nem játszott közre a hátrány okozásában. Amennyiben a kimentési bizonyítás kétséget hagy a felöl, hogy a védett tulajdonság szolgálhatott-e alapjául a hátránynak, a kimentési bizonyítást nem lehet sikeresnek tekinteni. 

E bizonyítás tekintetében bír jelentőséggel, hogy a szegregáció törvényi definíciója nem tartalmazza a hátrány elemét. A felperesnek az Ebktv. 10. § (2) bekezdése alapján tehát azt kell bizonyítania, hogy a főépületekkel ellentétben a tagiskolákban tanuló gyerekek rendelkeznek a 8. §-ban foglalt faj, bőrszín illetve etnikai kisebbséghez való tartozás tulajdonságával, s hogy őket elkülönítik. A hátrány bizonyítását a jogalkotó a felperes álláspontja szerint azért nem kívánja meg, mert a szegregáció közismerten, s az F/5. szám alatt csatolt tudományos eredmények alapján is önmagában hátrány. A felperesnek nincs tudomása olyan ésszerű indokról, amely tárgyilagos mérlegelés szerint a tagiskolában tanuló gyerekek elkülönítésének alapjául szolgálhat. Az alperes fenntartásában működő iskolákban tapasztalható elkülönítés tehát nélkülözi a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokot. 

A magatartás, amelynek nemcsak célja, hanem eredménye is lehet a jogellenes elkülönítés, szintén a szegregáció törvényi definíciójának részét képezi. E körben szükséges kiemelni, hogy a rendelkezéssel ellentétben az Ebktv. nem határozza meg a magatartás fogalmát, amelyre tehát a perbeli jogviszony polgári jogi jellegénél fogva a polgári jogi dogmatika irányadó. E szerint a magatartás lehet tevés, nem tevés és mulasztás. A magatartásnak emellett nem kell célzottnak lennie ahhoz, hogy jogellenes legyen. „A magatartás jogellenes minősége, értékelése objektív, tehát a magatartás tanúsítójának akaratától és tudatától függetlenül minősül a jogi norma alapján a magatartás jogellenesnek” (Lábady Tamás: A magyar magánjog általános része, Budapest-Pécs, 1998, 301. o.). Az elkülönítés tehát akkor is lehet jogellenes, ha nem az alperes célzatos és tevőleges magatartásának eredménye. A perben tehát nem szükséges bizonyítani, hogy az elkülönítést eredményező magatartás célzatos, illetve tevőleges-e. 

A felperes alapító okiratával igazolja, hogy céljai közt szerepel az integráció és az esélyegyenlőség megteremtése a gyermekek számára, ill. a harc a diszkrimináció ellen (4. pont). A felperes által végzett közhasznú tevékenységek között szerepel az emberi és állampolgári jogok védelme és a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlősének elősegítése (5. pont). Az alperes mind személyében mind pedig a per tárgya szempontjából az Ebktv. hatálya alá esik. 

IV. A szankciók 

A személyhez fűződő jogok megsértésének objektív szankciói közül a felperes a kártérítésre kötelezésen kívül mindegyik alkalmazását szükségesnek látja. Az alperes a társadalom legelesettebb, Hajdúhadházon jóval az országos átlag fölött reprezentált csoportjának legkiszolgáltatottabb tagjait – gyermekeit – különíti el a többségi gyermekektől. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti objektív szankcióknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy az okozott hátrányt megszüntessék, tehát a jogkövetkezményeknek ugyanilyen nyilvánosság előtt is meg kell jelenniük. 

A jogsértés megállapításán túlmenően, annak abbahagyása, attól való eltiltás, a nyilatkozattal történő elégtétel adás, és a sérelmes helyzet megszüntetésének biztosítása megfelelő objektív szankció lehet az alperessel szemben. A jogellenes elkülönítést az alperes egy integrációs terv megalkotásával és végrehajtásával tudja a leghatékonyabban orvosolni, s a jelenlegi illegális helyzetnek is ez az adekvát megoldása. 

Az integrációs terv a felperes álláspontja szerint az Oktatási Miniszter 27480/2003. közleményén alapulva olyan igazgatási problémák rendezését kívánja meg, amelyek az iskolaépületek fizikai állapotából, esetleges bezárásából, az iskolába való bejutás és az ott elérhető szolgáltatásokhoz való hozzájutás rendszeréből, a Tuza Tibor szakértő által már jelzetten főképp a főépületekben oktató munkatársak előítélet kezelésre összpontosító továbbképzéséből, a faji hovatartozástól független felvételi illetve elbeszélgetési rendszer kialakításából, a helyi rendeleteknek a várható problémák megoldásához szükséges módosításából és a rendelkezésre álló állami normatívák jogszerű igényléséből állnak. 

 V. A kereset 

Az előadottak alapján keresettel fordulunk a bírósághoz, és a már hivatkozott törvényhelyek alapján kérjük, hogy: 

1. állapítsa meg a t. Megyei Bíróság, hogy az alperes a fenntartásában működő általános iskolák székhelyen kívüli egységeiben (az ún. cigány tagozatokon) a cigány gyerekeket a nem cigányoktól jogellenesen elkülöníti, 

2. kötelezze az alperest a szegregált osztályok ún. cigány tagozatokon való elkülönítésének felszámolásával a jogsértés abbahagyására, és tiltsa el az ilyen és hasonló jogsértésektől;
3. kötelezze az alperest, hogy a jogsértés elkövetése miatt a Magyar Távirati Irodához eljuttatott közleményben fejezze ki sajnálkozását;
4. kötelezze az alperest, hogy a sérelmes helyzetet úgy szüntesse meg, hogy a 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet 39/E. §-a és annak végrehajtását tartalmazó, az Oktatási Miniszter 27480/2003. közleménye alapján valósítsa meg a fenntartásában működő iskolákban az integrációs felkészítést. 

A T. Bíróság hatásköre a Pp. 23. § (1) bekezdés g) pontján, illetékessége a Pp. 30.§ (1) bekezdésén alapul. A felek közötti jogvitában közvetítői eljárás nem volt folyamatban, ám az alperessel a felpereshez hasonló hatáskörrel bíró civil szervezetek már többször egyeztettek, eleddig sikertelenül. A per tárgyának értéke meg nem határozható. A felperest, mint közhasznú társadalmi szervezetet az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, tekintettel arra, hogy az egyesület képviselője, Ujlaky András akként nyilatkozik, hogy az egyesületnek az eljárást megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Kérjük, hogy a tárgyalást a képviselő esetleges távolmaradása esetén is szíveskedjenek megtartani. 

VI. Bizonyítási indítványok 

Indítványozzuk, hogy a t. Bíróság szíveskedjék a Pp. 188. §-a alapján az alperes fenntartásában működő iskolák valamennyi épületében szemlét tartani, s annak során a különböző épületekben tanuló gyermekek bőrszínét és látható etnikai kisebbséghez való tartozását rögzíteni. Indítványozzuk továbbá, hogy szíveskedjék beszerezni a Felsőoktatási Kutatóintézet (1054 Budapest, Báthory utca 10.) 2004. áprilisában az általános iskolák igazgatói számára kiküldött, s a perbeli iskolák által kitöltött kérdőíveit. E kérdőívek tartalmazzák az igazgatók válaszait a következő kérdésekre: 49. Működik-e jelenleg elkülönített cigány (vagy cigány többségű) osztály az iskolában? 50. Ha igen, melyek ezek az osztályok? 

Indítványozzuk továbbá Mohácsi Viktória Európai Parlamenti képviselő asszony, korábban az Oktatási Minisztérium roma és hátrányos helyzetű gyermekek integrációjáért felelős miniszteri biztosának tanúmeghallgatását. A képviselő asszony 1999 óta számos alkalommal járt Hajdúhadházon kutatás, tényfeltárás és az önkormányzattal való egyeztetés céljából. Nyilatkozni tud a kutatás, a tényfeltárás és az egyeztetések folyamatáról és eredményeiről. Idézhető: 1094 Budapest, Balázs Béla utca 5. III/21. 

Budapest, 2006. március 06. 

Tisztelettel: 

Ujlaky András kuratóriumi elnök meghatalmazásával:
dr. Farkas Lilla ügyvéd 

2006. 03. 06.

HAJDÚHADHÁZ

(2006. febr. 2-3.)

Összefoglaló feljegyzés a tényfeltárás során tapasztaltakról

A tényfeltáráson az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítván három munkatársa: Ujlaky András kuratóriumi elnök, Mohácsi Erzsébet program igazgató, és dr. Farkas Lilla megbízott ügyvéd vettek részt. A jelenlegi feljegyzés az ő megfigyeléseiket rögzíti. A látogatást megelőzően a várostól az iskolákra vonatkozó közérdekű adatszolgáltatást kért, s hiányosan, de kapott az Alapítvány. Az iskolákba igazgatói engedéllyel léptek be a tényfeltárók.

Iskolalátogatások

1, Dr. Földi János Művészeti Általános Iskola. Az igazgató, Vass László fogad, és körbevezet az épület minden szárnyában. Négy különböző időben épült épület van. A legmodernebb a felső tagozatosok épülete, ahol a tornaterem is elhelyezkedik, s ahol a pannókat is kiállították. Itt van a központi gyűlésekre alkalmas terem is, ahol jelenleg is rajz kiállítást tartanak. A régebbi, történelmi épületben néhány osztály (alsósok), valamint a művészeti termek vannak - köztük a táncterem. Itt rosszabb a mellékhelyiségek állapota, állandó légcsere szükséges, és alacsonyabb jóval a plafon. Az elsősök és másodikosok egy vasszerkezetes, "ebédlőnek" is használt, 80-as években épült, ám igen rossz állapotú épületben vannak elhelyezve, az előbb körbeírt épülettel átellenben. Ehhez az épülethez kapcsolódik egy most épülő számtech termeket tartalmazó rész).

Az iskola legfőbb épületrészének állapota szemmel láthatóan jó, szépen dekorált (24 óriás pannó található bent) a mosdók tiszták, jó állapotúak, egy folyosón több is van. A tantermek rendezettek, ám zsúfoltak. Óriási, jól felszerelt tornacsarnokkal rendelkezik az iskola, ahová a szemközt lévő új középiskola diákjai is átjárnak testnevelés órára. Látogatásunkkor éppen megosztott tornaóra folyt, amire volt elegendő hely.

Az igazgató el is mondja, hogy 4 teremmel kevesebb van, mint amennyi az előírás szerint kellene. Az egyik szárnyat, illetve annak tetőterét felújítják, és bővítik, itt lesz egy szám.tech. terem, de ez nem oldja meg a férőhely problémákat. Az étkeztetéssel is problémák vannak: 300 főre adott ki a Köjál engedélyt, de 900 adagot főznek naponta. Az ebédlőt - ami egyébként is egy leamortizálódott vasszerkezetes melléképületben van - úgy bővítették, hogy a folyosóra helyeztek ki asztalokat (közvetlenül az osztálytermek ajtói mellé), amely zavarja a termekben a tanítást.

Az épület komplexumba járó gyerekeknek észlelésünk alapján kb. 90%-a nem cigány. A tablókon látható tanulók (fényképei és nevei) alapján is kb. ugyanez az arány állapítható meg.

Távozásunkkor kérésünkre az igazgató úr útbaigazított: a térképünkön bejelölte a Bocskai Á. I. illetve a Földi iskolán kívül eső tagépületeit (a Kossuth, az "eltérő tantervű" gyerekek épületét és a Szabó Gábor úti alsós cigány gyerekek épületét) de nem tett említést a felső tagozatos cigány gyerekek épületéről az ún. "Költségvetési" iskoláról.

2.) Ezután a Bocskai István Kéttannyelvű Általános Iskola főépületébe mentünk, ahol az újonnan kinevezett igazgatónő, Demeterné Hajdú Marianna fogadott (az előző tanévben a Földi ig. helyettese volt), és vezetett körbe a főépületben, majd pedig a Kossuth utcai tagépületben. Az épület állaga valamivel rosszabb, mint a Földiben, de a tetőszerkezet cseréje épp most folyik, és egy számítástechnika teremmel bővül az iskola. (Amíg a tetőt építik, és nincs fűtés az emeleten, a felső tagozatosok átjárnak délutánonként a középiskolába órára). Tornaterem van, az öltözőket nemrég újították fel.

A főépület itt is zsúfolt, ám a cigány gyerekek aránya szemmel láthatóan magasabb, mint a Földiben. Itt már bevezették az integrált oktatást (47 gyerekre igényel a város integrációs normatívát) alsó tagozatban 1. 2. 3. osztályban. Ez azért szúr szemet, mert az integrációt csak 1. és 5. osztályban felmenő rendszerben lehet megindítani a hatályos szabályozás alapján. Ezekben az osztályokban kb. 25 %-a cigány a gyerekeknek. A főépületben osztott csoportokban tanulnak angol/német nyelvet elsőtől kezdve. Az általunk látott 1. osztályban a német csoportban láthatóan roma gyerekek voltak többségben?, míg az angol csoportban fordítva. A kérdésre, hogy hogyan állapítják meg, ki kerül a kétnyelvű osztályba, azt válaszolta az ig.nő, hogy "képességvizsgálatot végeznek óvoda után, ami nem ugyanaz mint a felvételi". Az Alapítvány rendelkezésére bocsátott iratokból tudható, hogy e körben mérnek szociális érettséget is, amelynek relevanciája a nyelvtanulás szempontjából kétséges.

3.) A tagépületekbe szinte kivétel nélkül cigánygyerekek járnak, ezt erősítik meg a tablók, a személyes észlelésünk, a gyerekek és a tagozatvezetők elmondása is.

A Bocskai Kossuth úti tagépülete az igazgatónő elmondása szerint nagyon rossz állapotú, évek óta felújításra szoruló, több mint 100 éves épület. A 11 osztálynak egyetlen mosdóhelyisége van, majdnem használhatatlan állapotban. Az épület felújítását tervezik, történelmi jelentőségének megtartásra érdekében.

Az órákat "tömbösítéssel" oldják meg, tehát amíg nem jön át a szaktanár a főépületből, addig az osztályfőnök tartja az órákat felsőben is. Szám. tech óra pl. csak heti 1X van, a többi időben a termet zárva tartják. A tagépületben oktató tanárok az igazgatónő elmondása szerint nem tudják kielégítően kezelni a gépeket. Itt nem tanulnak kéttannyelvű tagozatosként a diákok. Tornaterem nincs. A szemközti, Kazinczy utcai épületben volt tornaterem, de életveszélyes állapota miatt használhatatlan. (Itt működött még két cigányosztály, amiről az igazgatónő nem tett említést, ui. az idei tanévben már megszűnt, és felújították a két termet egy szociális szolgáltató intézmény számára. Fura, hogy amíg ugyanazon épület egyik részét használják, a másik részében a tetőszerkezet állapotára hivatkozva nem tartanak tornaórát.) A testnevelés órákat nem oldották meg. Nem járnak át a főépületbe, sem a Földibe tornázni, pedig a távolság kb. 100 méter - ahogyan a testnevelés órákra átjáró középiskolásoknak is, vagy a főépületből a délutános, középiskolába átjáró felső tagozatosoknak is!)

4) Másnap Rostás Zsigmond (volt CKÖ elnök, képviselő testületi tag, Roma Közösségi Ház vezetője) kísért tovább az iskolalátogatáson.

Először a Dr. Földi János Á. I. 3. sz. tagiskolájába (az ún. "Költségvetésibe") mentünk, ahol a tagozatvezető már tudott rólunk, és fogadott a tanáriban. Csápenszky Edit 6 éve dolgozik itt és december óta felsős tagozatvezető ebben az épületben. A tanáriban lévő órarend szerint a 7. osztály osztályfőnöke, magyar-történelem szakos, de ő tartja a rajzot és a technikát, valamint a korrepetálást is. Beszámolt a Pedamóka programról - s hogy abban nagyrészt a korábbi tagozatvezető vette ki a részét. Nagyon sikeresnek tartotta. Számos megindító történeten keresztül érzékeltette, hogy az itt tanító tanárok mennyit tesznek meg azért, hogy a gyerekek hátrányos szociális helyzetéből adódó problémákat áthidalják: gyümölcssaláta és karácsonyi ajándék készítésétől az iskolába járáshoz szükséges tanszerek beszerzésén keresztül a szülők, a telepek saját kocsin való végig látogatásáig.

Kérdésünkre, hogy milyen osztályok vannak itt, és hogyan kerülnek ide a gyerekek, elmondja, hogy a problémásakat helyezik ki ide a főépületből, de a többségük az alsós tagintézményből (a Szabó Gábor úti) egyenesen idekerül. Ő ebbe nem tud beleszólni, mint ahogy az alsós kollégája sem, ezeket a döntéseket "fent" hozzák, és őket csak kész tények elé állítják azzal, hogy ezeket a gyerekeket kell tanítaniuk. "Ezek tiszta cigány osztályok"

-Azért jönnek ide automatikusan a Szabó Gábor útiból, mert ez van közel?

-Nem. Az alsó tagozat a város másik végén van. Amikor átkerülnek a tanulók a felső tagozatra, ide a Költségvetésibe, az egész várost át kell utazniuk. A főépület fele ekkora távolságra van. Tavaly még fizette az Önkormányzat a havi bérletet, idén már nem.

Ezek a gyerekek normál képességűek, néhány dys-es funkciós van közöttük, aki nem tanult meg írni 6-os korában sem, mert az alsó tagozaton nem vették észre, vagy nem tudták korrigálni a hibáit, mivel nincs szakember, pszichológus, logopédus. Ezen szakemberek hiánya kizárólag itt merül fel, a többi cigány tagozaton - még a fogyatékoson - sem említik.

Rostás Zsigmond: Már régebben jelezte az önkormányzat felé, hogy szükség lenne egy roma asszisztensre, vagy családi koordinátorra minden iskola minden épületébe, akihez bizalmasabban fordulnának a gyerekek, és a szülők is. Mint amilyen volt is tavaly a Pedamóka Alapítvány programjában a Lakatos Zsuzsi. De már a program lejártával nem tartották meg a roma munkaerőt. És kellene logopédus, szociális munkás minden intézménybe. Amikor ő volt iskolás, nem volt elkülönítés, akkor is megvolt a legtöbb épület, de vegyesen jártak oda cigány és nem cigány gyerekek. Volt esély arra, hogy barátkozzanak egymással. Ma nincs, hiába próbálnak akármit tenni a szegregáció ellen, pedig azt a törvény bünteti. "Bűncselekmény". Csak felveszi a normatívát a cigány gyerekekre az Önkormányzat, de a főépületre költik most is a pénzt. Az lenne a megoldás, ha a pénzt arra költenék, hogy bővítsék az iskolákat és a roma tanulókat is "beolvasztanák."

5) A Szabó Gábor úti alsó tagozatos épületben Irénke nénivel, a tagozatvezetővel találkoztunk, aki 25 éve tanít "roma tagozaton". A CKÖ tagja is volt, a romológia szakot is elvégezte és Rostás Zsigmond szerint is odaadással végzi a munkáját. Ezt a cigány kisebbségi közösség tagjai is elismerik. Irénke néni szerint a munkája sok áldozatot, erőfeszítést követel, a túlóráját nem fizetik meg, de el sem ismerik a munkáját, ellentétben a főépületben tanító kollégákkal (nem a letanított évek számítanak a címzetes közalkalmazotti státuszra való előterjesztésnél, hanem hogy valaki a főépületben vagy a tagozatokon tanít-e, ő is jelzi, amit a Költségvetési vezetője: érzik a zömében cigány és nem cigány gyerekeket tanító pedagógusok közötti megkülönböztetést). Ő is elmondta, hogy nem tud beleszólni a szelekciós mechanizmusba, a nev. tanácsadó javasolja kis létszámú osztályokba a gyerekeket, akik egytől egyig cigány gyerekek, kivéve, a roma szülők nevelt fehér gyerekeit. A nev tanácsadóba az óvoda irányítja a gyerekeket. A minimum létszám egy osztályban 15 fő, de pl. az ő osztályában is 18 gyerek van, mert néhány roma szülő bekönyörögte az ő osztályába a gyerekét. Nem tudja, milyen plusz normatívát vesznek fel a gyerekek után, neki ebbe nincs beleszólása.

Az épület rendes, jó állapotú, nagy udvarral, de tornaterem nélkül. A termek gondosan dekoráltak, a kis kabátok a folyosó falán egymás mellett felakasztva megkapó látványt nyújtanak. A szülők kérésére zárják az épületet - nekünk is több percbe tellett a bejutás, holott tudtak az érkezésünkről. A tagozatvezető szerint nem lenne jó megoldás, ha megszüntetnék ezt a kislétszámú alsó tagozatot, mert ezeknek a gyerekeknek szükségük van az odafigyelésre, hogy kicsit melegebb légkör, gondoskodóbb nevelés vegye őket körül. A főépületben nem találnák meg a helyüket, előbb-utóbb lemaradnának, lemorzsolódnának. Erre már volt példa, itt is és a felsőben is. A főépületben elszenvedett sikertelenség visszahajtotta a tagozatos gyerekeket a tagozatra.

A megoldás az lenne, ha a pécsi Gandhi Gimnáziumhoz hasonlóan létre tudnának hozni egy nemzetiségi iskolát, és akkor legitim lenne a működés. Azt nem érti, hogy a gyerekek miért kerülnek a Költségvetésibe automatikusan, amikor befejezik itt a 4. osztályt, hiszen a felzárkóztatás megtörtént, itt olyan oktatást kaptak az első 4 év alatt, hogy megállnák a helyüket a főépületben is.

Arra a kérdésre, hogy történt-e a városban előrelépés az integrációt tekintve, igen volt a válasz, bár konkrét tényekkel nem tudta alátámasztani állítását. Kivéve azt az egy tényt, hogy míg 1998-ban 100 fölötti volt e tagiskola létszáma, ma már csak 52. (a Bocskais ig.nő elmondta, hogy idén pl. egy első osztállyal kevesebbet tudtak indítani, mert egy osztálynyi gyereket tartottak vissza az óvodákban- szerinte ez most divat. Emellett persze érdekes tény, hogy a városban nincs elég óvodai férőhely. Valamennyi cigány képviselő megerősítette, hogy ez komoly probléma, s pont a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esetén).

6, A Bocskai fogyatékos tagozata a csoport utolsó állomása. Itt is vártak már bennünket, az igazgatónő végigvezet az osztályokon. A cigány arcokon kívül alig néhány nem cigány gyereket látunk osztályokban és tablókon egyaránt - Rostás úr szerint ők általában állami gondozásból kikerült gyerekek. A tanárok nagy szeretettel veszik körül a gyerekeket itt is, mint ahogy azt tapasztalhattuk már az előző két tagozaton. Tornaterem nincs, de a tagozat a városi sportpálya mellett helyezkedik el, úgyhogy azt használják. Télen - mint a többi tagozaton is, marad az osztálytermi labdázás és a jégen csúszkálás. Van viszont veteményes kertjük, amelyet a gyerekek művelnek. Az osztálytermek eltérő méretűek, némelyik igen pici, de láthatóan itt is jól megférnek. A nagyon picik és a nyolcadikosok osztálytermei a legnagyobbak. Jóval kevesebb a gyógypedagógus, mint ahány osztály van.

Összegzés: Mindkét hajdúhadházi iskolában szegregálják a cigány tanulókat, noha a Bocskaiban a szegregáció mértéke kisebb. Ám itt sem a jogszabályoknak megfelelően hajtják végre az integrációt. Sőt, a jogszabály értelmében, amennyiben egy településen több iskola van, az integráció szempontjából valamennyit figyelembe kell venni. Ezt az integrációs fejkvóta igénylésénél a jegyzőnek feltétlenül érzékelnie kellett volna. A fizikai elkülönítés fennáll az elmúlt öt év erőfeszítései ellenére is, s a Földiben nem látni a változtatás igényét sem. A szegregáción túl komoly problémák merülnek fel az önkormányzat hátrányos helyzetű gyerekekkel szembeni kötelezettségeinek, és a megfelelő speciális pedagógiai szolgáltatások biztosításának tekintetében is: gyógypedagógus, logopédus, pszichológus, roma pedagógiai asszisztens szükséges. Ez annál inkább is aggasztó, mert a jelek szerint az önkormányzat az idősek és szellemi sérült lakosok érdekében mentálhigiénés többletszolgáltatásokra pályázott kistérségi együttműködés keretében, s pályáztak az iskolák is számítástechnika teremre, valamint épült középiskola is néhány éve. Megtett-e mindent az önkormányzat, hogy a hátrányos helyzetű illetve cigány gyermekeknek kiírt állami támogatásokat megpályázza?

Úgy tűnik, hogy nem.