Alulírott Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány felperes - képviselője: Mohácsi Erzsébet kuratóriumi elnök, székhelye: 1093 Budapest, Lónyay utca 34. III/21. - meghatalmazással igazolt képviselője: dr. Farkas Lilla ügyvéd (1093 Budapest, Lónyay utca 34. III/21.) útján az Oktatási és Kulturális Minisztérium (1055 Budapest, Szalay u. 10-14.) I.r. alperes és Hiller István, Oktatási és Kulturális Miniszter (1055 Budapest, Szalay u. 10-14.) II.r. alperes ellen az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapítása és jár. iránt indítandó perben az alábbiakat adjuk elő.

I. A kereset

A felperes keresettel fordul a t. Fővárosi Bírósághoz, és a lent hivatkozott törvényhelyek alapján kéri, hogy a t. Fővárosi Bíróság:

1. állapítsa meg, hogy az alperesek a Kot. (a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény) 92, 93. és 95/A. (9) bekezdés alapján fennálló kötelezettségüknek (ágazati irányítás) elmulasztásával fenntartják a cigány gyerekek iskola, iskolaegység és osztály szintű jogellenes elkülönítését a nem-cigány gyerekektől - a 2003/2004-es tanévtől az Ebktv. 10. § (2) bekezdésébe ütközően

2. kötelezze az I.r. alperest 50.000.000, azaz ötvenmillió forint közérdekű bírság megfizetésére

3. kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására, és arra, hogy

4. a jogsértő helyzetet a Kot. releváns rendelkezései alapján az Oktatási Hivatal és az illetékes Államigazgatási Hivatalok illetve azok esetleges jogutódjai előtt eljárások megindításával, az Oktatási Hivatalnak megfelelő éves munkaterv előírásával és költségvetési fedezet biztosításával az alábbi ütemezés szerint szüntessék meg:

Végrehajtás 1. éve: valamennyi iskolák, illetve iskolaépületek közötti szegregációt fenntartó önkormányzatnál rendeljék el a szakmai ellenőrzést, a tájékoztatást, és a szegregáció fenntartására nem intézkedő önkormányzatok ellen kezdeményezzenek eljárást az Államigazgatási Hivatalok előtt. Az osztályok közötti szegregációt fenntartó általános iskolák egyharmadában a megfelelő költségvetési forrás biztosítása mellett írják elő az Oktatási Hivatal ellenőrzését és intézkedését.

Végrehajtás 2. éve: Az osztályok közötti szegregációt fenntartó általános iskolák második harmadában a megfelelő költségvetési forrás biztosítása mellett írják elő az Oktatási Hivatal ellenőrzését és intézkedését.

Végrehajtás 3. éve: Az osztályok közötti szegregációt fenntartó általános iskolák harmadik harmadában a megfelelő költségvetési forrás biztosítása mellett írják elő az Oktatási Hivatal ellenőrzését és intézkedését.

II. Tényállás

A Fazekas Marianna és Ficzere Lajos szerkesztette Magyar Közigazgatási Jog Általános rész, Osiris Kiadó, Budapest, 2005 c. munka 157. oldalán az alábbiak szerint határozza meg a miniszterek, minisztériumok ágazati irányítási tevékenységét:

Az irányítási, felügyeleti és ellenőrzési feladatok a tárca irányítása alá tartozó intézményrendszerrel kapcsolatosak, illetve az ágazati szakmai szabályok betartására vonatkoznak. A minisztériumok irányíthatják a következő alárendelt szerveket:

- országos hatáskörű szervek

- központi hivatalok

- háttérintézmények

- területi és települési szintű államigazgatási szervek.

A minisztériumok irányítási jogkörükben ellenőrizhetik az alájuk rendelt szervek munkájának szakszerűségét, jogszerűségét, célszerűségét, és ellenőrizhetik az önkormányzati és más intézményeknél a működés jogszabályban rögzített szakmai szabályainak betartását (kiemelés a felperestől).

A Kot. az ágazati irányítás felelősévé a minisztert teszi meg, ez azonban a gyakorlatban természetesen nem jelenti azt, hogy az ágazati irányítás elmulasztása egyedül és egy személyben a miniszter felelőssége lenne. Ezen álláspont alapján szerepelteti a felperes a miniszter mellett a minisztériumot is az alperesek között.

Az alperesek a Kot-ban meghatározottak szerint ellátják a közoktatás ágazati irányítását. Hatáskörük kiterjed a Kot. alá tartozó valamennyi tevékenységre, függetlenül attól, hogy a tevékenységet milyen intézményben, szervezetben látják el, illetőleg ki az intézmény fenntartója (Kot. 92. §).

Az alperesek országos és térségi szakmai ellenőrzést, pedagógiai-szakmai mérések, átvilágítások, elemzések készítését rendelhetik el, továbbá felkérhetik a fenntartót, hogy a fenntartásában lévő nevelési-oktatási intézményben végeztessen szakmai ellenőrzést, és ennek eredményéről tájékoztassa őket. Ha a fenntartó a felkérésnek nem tesz eleget, az oktatásért felelős miniszter intézkedésére a közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal jár el. Az alperesek kötelesek a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 97. §-ának c) pontjában meghatározott jogkör alapján kezdeményezni a közigazgatási hivatalnál, hogy határidő kitűzésével hívja fel az érintett helyi önkormányzatot a közoktatás feladatainak ellátásával összefüggő törvénysértés megszüntetésére, és amennyiben a felhívás nem vezet eredményre, indítson eljárást a bíróságnál. (Kot. 93. §). Az alperesek hagyják jóvá azt az éves munkatervet, ami alapján a közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal a hatósági ellenőrzési feladatait rendszeresen végzi (Kot. 95/A. §).

Havas Gábor és Liskó Ilona 2005-ben elkészítették a szegregált cigány általános iskolák listáját. Felmérték az itt folyó oktatás körülményeit. Kutatásuk eredményeit publikálták: Havas Gábor és Liskó Ilona, 2005: Szegregáció a roma tanulók áltlaános iskolai oktatásában, 2005, Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest

A kutatók a Bevezetőben (5. o.) ezt írták:

2000-es kutatásunk során kiderült, hogy az általános iskolák igen nagy hányadában tartósan elkülönített (szegregált) formában oktatják a roma tanulókat, az átlagosnál rosszabb személyi és tárgyi feltételek mellett, olyan oktatási programok és pedagógiai módszerek felhasználásával, amelyektől nem remélhető sikerese felzárkóztatásuk, tanulmányi teljesítményük javulása, és társadalmi beilleszkedésük eredményessége.
Részben a kutatás során elemzett adatok győzték meg az oktatási kormányzatot arról, hogy változtassanak a roma tanulók oktatására szánt kiegészítő támogatások elosztási elvein…

Jelenlegi kutatásunkkal ennek az intézkedésnek az eredményességéhez kívántunk hozzájárulni oly módon, hogy egy szociológiai vizsgálat során feltárjuk, hogy melyek azok az általános iskolák, amelyek jelenleg is elkülönített formában, és alacsony hatékonysággal oktatják a roma tanulókat, vagyis melyek azok az intézmények, ahol sürgős kormányzati beavatkozásra ill. változásokra lenne szükség a jelenlegi gyakorlat átalakítása érdekében…

A 11. oldalon közölt táblázatból kiderül, hogy 44 iskolában a cigány gyerekek aránya meghaladja a 80%-ot, míg 126 iskolában 50-80% közé esik. A 12. oldalon írtak szerint a kutatók „további 8 iskoláról tudj[á]k pontosan, hogy ebbe a körbe tartozik. Az 1999/2000-es tanév óta tehát 126-ról 178-ra, vagyis nagyjából másfélszeresére nőtt azoknak az iskoláknak a száma, ahol a roma tanulók többséget alkotnak.”

Az I.r. alperes megrendelésére készült a kutatás, amelynek településekre lebontott adatai teljes mértékben kizárólag az alpereseknél állnak rendelkezésre. Az alperesek 2004. január 27-e óta azonban a Kerepesi Széchenyi István Általános Iskola elleni OH eljáráson kívül nem kezdeményeztek, és nem is indítottak egyetlen eljárást sem a szegregáció megállapítása és szankcionálása érdekében, noha a szociológiai adatokból ismert volt előttük, hogy az iskolák és fenntartóik törvényt sértenek. Ezzel a mulasztással fenntartják a keresetben részletezett módon a cigány gyerekek szegregációját.

A legfrissebb és nyilvánosan elérhető adatok szerint a cigány gyerekek szegregációja az alábbiak szerint alakul (Zöld könyv I, A közoktatás megújítása, Havas Gábor: Esélyegyenlőség, deszegregáció, 123. o., elérhető: http://econ.core.hu/file/download/zk/zoldkonyv_oktatas_05.pdf).

1. Területi koncentráció, szegregáció. A népesség mélyszegénységben élő része területileg erősen koncentrálódik és szegregálódik. Nagyjából száz olyan tele­pülés van az országban, amely már végérvényesen szegény-cigány gettóvá vált, és további kétszáz, amely pillanatnyilag feltartóztathatatlannak tűnő módon halad e felé az állapot felé. A gettó- és gettósodó települések túlnyomó többsége az ország északkeleti és délnyugati leszakadó, depressziós térségeiben találha­tó, és ezért az érintett kistérségek egy részében már erőteljesen tetten érhető az ilyen típusú települések halmozódásából összeálló térségi szintű gettósodás is. Hasonló koncentrálódási folyamatoknak lehetünk tanúi a nagyobb települések külterületein (volt munkáskolóniákon, állami gazdasági telepeken stb.), az al­földi tanyavilág egy részén, valamint a nagyvárosok szlamosodó zárványaiban is.

A legszegényebb, legiskolázatlanabb népességnek ez a területi, lakóhe­lyi koncentrációja megágyaz az iskolai szegregációnak, és olykor nemcsak a megszüntetését, de még a mérséklését is illuzórikussá teszi. Az országban legalább 180 olyan általános iskola működik, ahol a roma tanulók többséget alkotnak. További 70 iskolában már csak rövid idő kérdése, hogy ez az állapot elkerülhetetlenül létrejöjjön, mert a romák aránya már 40 százalék fölött van (Havas-Liskó, 2006). Ezek a szegények iskolái, ahol a nem roma tanulók több­sége is hátrányos helyzetű. Az ország általános iskoláiban legalább 3000 roma többségű osztály található, s közülük legalább 1200-ba csak romák járnak. Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy az 1980-as évek elején, amikor a tanügyigazgatás először foglalkozott komolyabban az elkülönített cigány osztályok problémájával, 150 ilyen osztályt tartottak számon (Havas-Kemény-Liskó, 2002). A roma tanulók aránya a teljes általános iskolás népességben azóta nagyjából a duplájára nőtt, a homogén roma osztályok száma viszont a nyolc­szorosára (Havas-Liskó, 2006). Összességében az általános iskolákban a roma tanulóknak nagyjából az egyharmadát oktatják szélsőségesen szegregált kö­rülmények között, s bár erről egyelőre nincsenek pontos adatok, valószínűleg hasonló arányok jellemzik általában a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatási körülményeit.

Az oktatási szegregáció az esetek túlnyomó többségében együtt jár a tárgyi feltételek, a pedagógiai munka, pedagógiai szolgáltatás lényegesen alacsonyabb színvonalával (Kertesi-Kézdi, 2005). Gettóiskolába nem szívesen mennek ta­nítani a pedagógusok, mivel ugyanannyi bérért lényegesen nehezebb, speciá­lis szakmai felkészültséget igénylő munkát kell végezniük. Ezért a szegregált iskolák tantestületének összetételét jelentős mértékben befolyásolja a kontra­szelekció. A társadalmi hovatartozás szempontjából vegyes összetételű isko­lákban, osztályokban a gyermekek legalább annyit tanulnak egymástól, mint a pedagógusoktól. A szegregáció a homogén összetétel miatt ezt a lehetőséget is kizárja. Teljes mértékben hiányoznak a tanulási motivációt erősítő minták és kihívások.

Ugyanezen írás 135-138. oldalán a jogszabályalkotást és módosítást nem kívánó alperesi tennivalókat és mulasztásokat így határozzák meg:

2. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amely az elsős tanulók párhuzamos osztályok közötti elosztását szociális és etnikai szelekció céljára használja fel. Nem engedhető meg, hogy a halmozottan hát­rányos helyzetű tanulók aránya az induló párhuzamos osztályokban jelentősen eltérjen egymástól.
3. A többiskolás településeken és azokban a nagyobb iskolákban, ahol több párhuzamos osztály működik, fokozatosan csökkenteni kell az iskolai szegre­gáció minden formáját. Ehhez megfelelő törvényi keretet biztosít a módosított közoktatási törvény iskolai körzethatárok megállapítását szabályozó 66. §-a és az általános iskolai felvételiztetés teljes tilalma. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni, valamint elemezni kell a tapasztalatokat, hogy a szükséges fino­mításokat ezek alapján lehessen végrehajtani. Rendszeres monitorozással kell ellenőrizni, hogy a befogadó iskolákban ne rideg integráció valósuljon meg, ne sérüljön az egyenlő bánásmód elve, és az iskolák közötti szegregáció csökke­nése ne járjon együtt az iskolán belüli szegregáció erősödésével.

10. Következetesen érvényesíteni kell az esélyegyenlőség-alapú támogatáspo­litikát. Az esélyegyenlőség-alapú és ellenőrzött támogatáspolitika megterem­tése érdekében biztosítani kell a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés megbízhatóságának feltételeit. A jelenlegi közoktatás-statisztikai adatgyűjtést alkalmassá kell tenni a közoktatásban zajló folyamatok törvényességének és a szegregációs/szelekciós trendeknek a nyo­mon követésére. A közoktatási ráfordítások hatékonyságának biztosítása érde­kében meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a finanszírozási és mérési-ér­tékelési információk a fenntartók számára is összekapcsolható módon álljanak rendelkezésre. A kormányzatnak egyértelművé kell tennie, hogy határozottan fellép a szegregáló oktatásszervezési gyakorlatokkal szemben, és kiegészítő normatívával olyan fenntartók intézményeit támogatja csak, amelyek érvényt szereznek a közoktatási törvény előírásainak, és e kiegészítő támogatásokat az esélyegyenlőség elve alapján hasznosítják. A közoktatási esélyegyenlőségi tervek kötelező elkészítése fontos előrelépés lehet az iskolai szegregáció elleni küzdelemben, ha egységes szempontok figyelembevételével készülnek.

Az alperesek előtt ismert, hogy a cigány iskolai szegregáció a rendszerváltás óta növekvő tendenciát mutat. Az is ismert előttük, hogy az iskolafenntartó önkormányzatok Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Szeged és Sajószentpéter kivételével nem csupán hogy nem szüntették meg, hanem hogy irreálisan alacsony tanulólétszám mellett is fenntartják a cigány iskolákat. A nyíregyházi cigány iskolát a felperes által indított perben, a szegedit pedig ennek nyomán zárták be, míg Miskolc egyik cigányiskoláját szintén a felperes által indított pereket követően kezdték el felszámolni. Sajószentpéteren a felperes a cigányiskola fokozatos felszámolását a cigány közösségben végzett közösségi munkával segíti. Jelenleg Győr és Kaposvár városát perli a cigányiskolák bezárása érdekében.

Az is ismert az alperesek előtt, hogy az integrációs pedagógiai rendszer (IPR) szerint oktató általános iskolákon kívül sem szüntették meg az osztályok illetve iskolaépületek közötti szegregációt. A felperes számára elérhető 2008. végi adatok szerint a 178, 50%-ot meghaladóan szegregált iskolából mindössze húsz vesz részt az IPR-ben. A húsz IPR-ben a tavalyi tanévben részt vett iskola közül pedig mindössze öt volt már 2007-ben is integráló iskola. Ezen iskolákban a roma arány 80% alatti.

Alsóvadász
Ároktő
Babócsa
Bagamér (Fenntartói társulásban van)

Csököly
Endrefalva
Hencida
Hernádvécse
Hevesaranyos (Fenntartói társulásban)

Kálló

Kázsmárk

Nagycserkesz

Nyírpilis

Rakaca

Szatmárcseke

Szin

Taktaszada

Vásárosdombó

Vizsoly

Zádorfalva

Miután az önkéntes jogkövetés a szegregáció jogellenes gyakorlatának megszüntetése területén nem áll fenn, a szegregáció mértékének növekedésével jellemezhető adott helyzetben az alperesektől általában elvárható magatartás az volt és jelenleg is az, hogy a Kot-ban rendelkezésükre álló ellenőrzési jogkörön belül intézkedjenek a végrehajtás iránt, így biztosítva az iskoláskorú cigány tanulók kirekesztés-mentes oktatását, azaz az egyenlő bánásmódhoz való jogukat. Ezt azonban rendre elmulasztották. Így pl. a különballagás miatt a bíróságok által elmarasztalt Tiszavasvári Általános Iskola Pethe Ferenc iskolaegységének alapítványi fenntartásba adása, és így az etnikai szegregáció bebetonozása ellen az alperesek annak ellenére nem tettek intézkedéseket, hogy azt tőlük a Tiszavasvári Cigány Kisebbségi Önkormányzat, majd a felperes is kifejezetten kérte.

Összegzés

Aktív magatartás: az OH-nak rendre olyan éves munkaterv előírása, ami nem tartalmazza az etnikai alapú egyenlő bánásmód követelményének vizsgálatát és szankcionálását

A mulasztások közé tartozik: Álligazgatási (korábban Közigazgatási) Hivatalok és EBH előtt eljárások megindítása; képzés a végrehajtó szerveknek; az OH felé megfelelő költségvetés biztosításának elmulasztása, hogy lefolytathassa a vizsgálatokat, és szakhatósági állásfoglalásokat készíthessen az EBH felkérésére; szegregáló fenntartókat nem kérték fel szakmai vizsgálat készítésére és a jogsértések megszüntetésére (93. § (2) bek.), és nem biztosítanak iskolabuszt vagy utazási hozzájárulást a végzetesen szegregált kistelepülések iskolásainak a környező, integrált iskolával rendelkező településekre.

III. A kereset jogszabályi alapja

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kot.) 4/A § (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelménye a közoktatás valamennyi szereplőjére vonatkozik, valamennyi szegmensét és folyamatát át kell, hogy hassa. Az idézett rendelkezés szerint a „közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlő bánásmód követelményét kötelesek megtartani”.

A Kot. 4/A. § (2) bekezdése értelmében pedig „az egyenlő bánásmód követelménye alapján a közoktatásban minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levő más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban”. A Kot. 4/A. § (5) bekezdése értelmében a fenti rendelkezések alkalmazása során az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.

Kot. 92. § (1) Az oktatásért felelős miniszter e törvényben meghatározottak szerint ellátja a közoktatás ágazati irányítását.

(2) Az oktatásért felelős miniszter ágazati irányító hatásköre kiterjed e törvény hatálya alá tartozó valamennyi tevékenységre, függetlenül attól, hogy a tevékenységet milyen intézményben, szervezetben látják el, illetőleg ki az intézmény fenntartója.

93. § (1) Az oktatásért felelős miniszter

g) gondoskodik a nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai munka országos, térségi, megyei, fővárosi szintű szakmai ellenőrzéséről, értékeléséről;

(2) Az oktatásért felelős miniszter, az általa vezetett minisztérium költségvetésének a terhére országos és térségi szakmai ellenőrzést, pedagógiai-szakmai mérések, átvilágítások, elemzések készítését rendelheti el, továbbá felkérheti a fenntartót, hogy a fenntartásában lévő nevelési-oktatási intézményben végeztessen szakmai ellenőrzést, pedagógiai-szakmai mérést, átvilágítást, elemzést, és ennek eredményéről tájékoztassa. Ha a fenntartó a felkérésnek nem tesz eleget, az oktatásért felelős miniszter intézkedésére a közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal jár el.

(4) Az oktatásért felelős miniszter köteles a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 97. §-ának c) pontjában meghatározott jogköre alapján kezdeményezni a közigazgatási hivatalnál, hogy határidő kitűzésével hívja fel az érintett helyi önkormányzatot a közoktatás feladatainak ellátásával összefüggő törvénysértés megszüntetésére, és amennyiben a felhívás nem vezet eredményre - az ügy jellegétől függően -, indítson eljárást az Állami Számvevőszéknél, az Alkotmánybíróságnál, illetve a bíróságnál.

(5) Az oktatásért felelős miniszter, ha megítélése szerint a közoktatási intézmény működése, működtetése jogsértő, tájékoztatja a jegyzőt, főjegyzőt, hogy a nem helyi önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézmények tekintetében gyakorolni tudja az e törvény 80. §-ában meghatározott jogkörét.

95. § (1) Az oktatásért felelős miniszter közoktatásfejlesztéssel kapcsolatos feladata

i) a hátrányos helyzetű, köztük különösen a roma gyermekek, tanulók nevelésével, oktatásával kapcsolatos feladatok végrehajtását segítő országos szolgáltató rendszer kiépítése és működtetése;

95/A. § (4) A közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal hatósági ellenőrzés keretében vizsgálja

a) az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó szabályok megtartását

(6) A közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal a hatósági ellenőrzés során feltárt szabálytalanság megszüntetése érdekében a következő intézkedéseket teheti:

b) eljárást kezdeményez

bc) az oktatásért felelős miniszternél, hogy gyakorolja az e törvény 93. §-ának (4)-(5) bekezdésében meghatározott jogkörét,

e) a semmisség megállapítása, illetve a megtámadható döntés érvénytelenségének megállapítása érdekében bírósági eljárást indít.

(9) A közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal a hatósági ellenőrzési feladatait rendszeresen, az oktatásért felelős miniszter által jóváhagyott munkaterv alapján végzi.

A 2004. január 27. napján hatályba lépett, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. § (2) bekezdése szerint jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülönít. A 4. § c, és m, pontja értelmében az Ebktv. hatálya kiterjed az alperesekre. A 8. § kiterjed a faji hovatartozásra (b, pont), a bőrszínre (c, pont) és az etnikai kisebbséghez való tartozásra (e, pont). A mélyszegény és iskolázatlan szülők gyermekei között felülreprezentáltak a cigány gyerekek, erre alapul többek között az alperesek integrációs intézkedéseinek sorozata is. Ily módon releváns jelen ügyben a társadalmi és vagyoni helyzet (p, és q, pontok). Az utóbbi két tulajdonság tartalmát konkretizálja a közoktatási jogviszonyokra a Kot. 121. § (1) bekezdésének 14. pontja, mely meghatározza a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket.

A felperes álláspontja szerint a cigány gyerekek nem csupán etnikai kisebbséghez való vélt vagy valós tartozásukban, hanem ezzel szoros összefüggésben bőrszínükben is eltérnek a többségi, nem cigány gyerekektől.  A felperes álláspontja szerint a faj definíciója körében az 1969. évi 8. törvényerejű rendelet (A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről New Yorkban 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény kihirdetéséről) 1. cikkében foglaltak kiemelt relevanciával bírnak, s megvilágítják a felperes által hivatkozott védett tulajdonságok közötti kapcsolatot. Eszerint

”a ’faji megkülönböztetés’ kifejezés minden olyan különbségtételt, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést jelent, amelynek alapja a faj, a szín, a leszármazás, a nemzetiségi vagy etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális téren vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának megsemmisítése vagy csorbítása.”

A faji és etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés tekintetében a D. H. és társai kontra Csehország ítélet 176. bekezdésében (ítélet:  2007. november 13.)  az Emberi Jogok Európai Bírósága az alábbi, a felperes álláspontja szerint a jelen perben is irányadó megállapítást tette:

”Egyebek között, egy adott személy etnikai származásán alapuló diszkrimináció a faji diszkrimináció egy fajtája. A faji alapú hátrányos megkülönböztetés a diszkrimináció kiváltképpen bántó fajtája, és veszélyes következményeire való tekintettel az állami hatóságoktól kiemelt éberséget és erőteljes reakciót kíván. Ezen okból az állami hatóságoknak minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használniuk a rasszizmus elleni fellépésben, így erősítve azt a demokratikus társadalom-felfogást, amelyben a sokféleség nem a veszély, hanem a jótétemény forrásaként jelenik meg ... A Bíróság azt is megállapította korábban, hogy a kizárólagosan vagy meghatározó mértékben a személy etnikai származásán alapuló eltérő bánásmódot nem lehetséges objektíve kimenteni a jelen olyan demokratikus társadalmaiban, amelyek a pluralizmusra és az eltérő kultúrák iránti tiszteletre épülnek (Timishev, § 58).”

Az Ebktv. 12. §-a szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények személyiségi jogi per során érvényesíthetők. A Ptk. 76. § szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti - többek között - az egyelő bánásmód követelményének megsértése is.

A 20. § (1) bekezdés c) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert indíthat a társadalmi és érdekképviseleti szervezet is, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.

A személyhez fűződő jogok - így az egyenlő bánásmód követelményének - megsértése jogkövetkezményeit a Ptk. tartalmazza. A 84. § (1) és (2) bekezdése értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest polgári jogi igényeket támaszthat.

IV. A felperes terhére eső bizonyítás

A törvény előírja, hogy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult valószínűsíti, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, és hogy ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezik a törvény 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal. Az Ebktv. 19. §-a kategorikusan fogalmaz. A közérdekű igényérvényesítőnek csupán a rendelkezésben meghatározott két tényt kell valószínűsítenie. Álláspontunk szerint a tényállásban leírtak és a becsatolt dokumentumok megfelelően valószínűsítik, hogy cigány gyerekeket találunk a perbeli iskolákban/osztályokban, és hogy itt a nem cigányoktól fizikailag szeparáltan tanulnak.

A bizonyítás tekintetében bír jelentőséggel, hogy a szegregáció törvényi definíciója nem tartalmazza a hátrány elemét. A felperesnek az Ebktv. 10. § (2) bekezdése alapján tehát azt kell bizonyítania, hogy a perbeli gyerekek rendelkeznek a 8. §-ban foglalt és fent kifejtett tulajdonsággal, s hogy őket úgy szeparálják fizikailag, hogy azt törvény kifejezetten meg nem engedi. A felperesnek nincs tudomása olyan kifejezett törvényi rendelkezésről, amely lehetővé tenné a perbeli cigány gyerekek elkülönítését. Ilyen indok a felperes álláspontja szerint az Ebktv. 28. § (2) bek. b, pontja, és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 43. § (2) bekezdése értelmében csak a szülők kezdeményezésére, önkéntes választása alapján nyújtott olyan etnikai kisebbségi oktatás lehetne, amelynek célja vagy tanrendje indokolná az elkülönítést, feltéve, hogy ez a gyerekek mindenek felett álló érdekét is szolgálná.

A magatartás, amelynek nemcsak célja, hanem eredménye is lehet a jogellenes elkülönítés, szintén a szegregáció törvényi definíciójának részét képezi. E körben szükséges kiemelni, hogy a rendelkezéssel ellentétben az Ebktv. nem határozza meg a magatartás fogalmát, amelyre tehát a perbeli jogviszony polgári jogi jellegénél fogva a polgári jogi dogmatika irányadó. E szerint a magatartás lehet tevés, nem tevés és mulasztás.

A Debreceni Ítélőtábla a felperes és Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata között szintén a cigány gyerekek iskolai szegregációja miatt folyt perben Pf.I.20.683/2005 számon hozott jogerős ítéletében megállapította, hogy a roma származású tanulók egyenlő bánásmódhoz való jogát mulasztással - azaz a ’spontán kialakult’ szegregáció fenntartásával - is meg lehet sérteni.

A felperes nem állítja, hogy a cigány gyerekek szegregációjáért kizárólag az alperesek felelősek. Egyértelmű, hogy az iskolák, ill. a fenntartóik is felelősséggel tartoznak. A felperes álláspontja azonban az, hogy az alperesek felelőssége nem csupán a jogalkotás, hanem a jogszabályok végrehajtása, végrehajtatása tekintetében is fennáll. Amennyiben egy minisztérium csupán a jogszabályok megalkotásában látná feladatát, az ellenőrzést pedig nem tekintetné annak, azzal lényegében a „lovak közé dobná a gyeplőt”, és a kötelezettekre bízná, hogy önkéntes jogkövetéssel biztosítják-e a végrehajtást, ill. a sokszor nincstelen és kevésbé iskolázott jogalanyokra azt, hogy hosszadalmas és költséges jogi eljárásokban érvényt szerezzenek jogainknak.

És hogy ezen túl miért várható el az alperesektől, hogy ellenőrizzék: végrehajtják-e az ágazati jogszabályokat? Kutatási adatokból egyértelmű, hogy az etnikai alapú iskolai szegregáció nagy mértékű és rendkívül káros következményekkel jár össztársadalmi szinten. Ahogy Kertesi Gábor és Kézdi Gábor ’A hátrányos helyzetű és roma fiatalok eljuttatása az érettségihez: Egy különösen nagy és hosszú távú nyereséget biztosító befektetés’ című elemzésük vezetői összefoglalójában leírják, a legóvatosabb becslések mellet is 7-9 millió forint az egy főre jutó költségvetési nyereség, ha korai beavatkozás mellett a roma tanulókat érettségihez tudjuk eljuttatni. Kevésbé óvatos becslések mellett ez az összeg elérheti a 19 millió forintot fejenként. A Havas és Liskó tanulmányban alapul vett 135.000-es általános iskolás korú cigány lakosság számmal számítva a legóvatosabb becslés mellett is 945.000.000.000 Ft a költségvetési nyereség. A jelenlegi helyzet fenntartásával a nemzetgazdaságot érő veszteség valószínűleg ennél nagyságrendekkel nagyobb lesz, tekintettel a szociális segélyezés, egészségügyi kiadások, stb. volumenére.

V. A felperes perindítási joga

A felperes alapító okiratával igazolja, hogy céljai közt szerepel az integráció és az esélyegyenlőség megteremtése a gyermekek számára, ill. a harc a diszkrimináció ellen (4. pont). A felperes által végzett közhasznú tevékenységek között szerepel az emberi és állampolgári jogok védelme és a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlősének elősegítése (5. pont). Az alperes mind személyében, mind pedig a per tárgya szempontjából az Ebktv. hatálya alá esik.

VI. Hatáskör, illetékesség, nyilatkozatok

A T. Bíróság hatásköre a Pp. 23. § (1) bekezdés g) pontján, illetékessége a Pp. 30.§ (1) bekezdésén alapul. A felek közötti jogvitában közvetítői eljárás nem volt folyamatban. A per tárgyának értéke meg nem határozható.

A felperest, mint közhasznú társadalmi szervezetet az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, tekintettel arra, hogy az egyesület képviselője, Mohácsi Erzsébet akként nyilatkozik, hogy az alapítványnak az eljárást megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.

Mohácsi Erzsébet

Kérjük, hogy a tárgyalást a képviselő esetleges távolmaradása esetén is szíveskedjenek megtartani. A felperes az eljárás bármely szakában kész egyezséget kötni.

VII. Bizonyítási indítványok

A keresethez csatoljuk a felperes hatályos alapító okiratát, valamint:

Havas Gábor és Liskó Ilona, 2005: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában, 2005, Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest, 1-29. o.

Zöld könyv I, A közoktatás megújítása, Havas Gábor: Esélyegyenlőség, deszegregáció, 121-138. o.

Kertesi Gábor és Kézdi Gábor: A hátrányos helyzetű és roma fiatalok eljuttatása az érettségihez: Egy különösen nagy és hosszú távú nyereséget biztosító befektetés, Roma Education Fund, 2006. október, 1-10.

Indítványozzuk, hogy a t. Fővárosi Bíróság szíveskedjék a Pp. 190. § (2) bekezdése alapján kötelezni alperest az alábbi iratok becsatolására:

1. Havas-Liskó tanulmányt megrendelő irat, megbízás, szegregált település/iskola listák 2004. január 27-től tanévenként.

2. 2004. január 27-től az alperes által megindított, az etnikai/HHH alapú jogellenes elkülönítés, illetve a diszkrimináció megszüntetését célzó eljárásokban született határozatok, jelentések.

3. OH éves munkatervei 2004-től, a szegregációs vizsgálatokra biztosított költségvetés évenként.

Budapest, 2009. szeptember 07.